Idén tavasszal egy meghatározó Európai Törvényszéki döntés született a védjegyjog területén: mikor leíró egy márka? Egy védjegybejelentés elbírálása során a feltétlen kizáró okok közé tartozik különösen a védjegy leíró jellege, amely fennállása esetén hivatalból kerül elutasításra a védjegy lajstromozása. Ugyanakkor gondolta volna a kedves olvasó, hogy egyszerűen, egy kreatív érvvel megállapításra kerülhet, hogy a leíró jelleg nem áll fenn és a védjegy önmagában mégis rendelkezik megkülönböztető képességgel?

Tényállás 

2018. december 19-én a Hell Energy Magyarország Kft. (a továbbiakban: „Hell”) európai uniós védjegyként bejelentette az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (a továbbiakban: „EUIPO”) a „HELL” szómegjelölését a 30. áruosztályba tartozó „Kávé; Kávéaromák; Kávéitalok; Kávékivonatok; Kávéesszenciák; Kávékoncentrátumok; Tejes kávéitalok; Kávé tejjel; Koffeinmentes kávé; Ízesített kávék; Kávé kifőtt formában; Maláta kávé kivonatok; Jegeskávék” tekintetében, ám az EUIPO elutasította a védjegybejelentést a „maláta kávé kivonatok” kivételével. Döntését lényegében arra alapozta, hogy a „HELL” megjelölés egy német melléknév, amelynek jelentése „világos”, arra való tekintettel pedig, hogy a bejelentést a kávékészítmények kategóriájában teszik, ez a megjelölés a németül beszélő vásárlóközönség számára a világos pörkölésű kávéra fog utalni. Így amiatt, hogy az érintett fogyasztók szempontjából közvetlen és konkrét kapcsolat áll fenn a megjelölés és a szóban forgó áruk között, a bejelentett védjegy leíró jellegű és így a bejelentett védjegy megkülönböztető képességgel sem rendelkezik. Ez ellen a döntés ellen a Hell fellebbezést nyújtott be és végül az ügy a másodfokú EUIPO határozat ellen benyújtott keresettel T-323/20. számon az európai uniós védjegyről szóló (EU) 2007/1001 rendelet (a továbbiakban: „Rendelet”) értelmében az Európai Törvényszék elé került elbírálásra.

Vizsgált rendelkezések

A Törvényszék először a Rendelet 7. cikk (1) bekezdés c) pontját vizsgálta, amely szerint „A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak.”

A rendelkezés célja a közérdek, vagyis, hogy a védjegybejelentéssel érintett áruk egy vagy több jellemzőjét leíró megjelöléseket az összes gazdasági szereplő szabadon használhassa annak érdekében, hogy a védjegy be tudja tölteni a funkcióját, vagyis senki se tudjon kisajátítani egy olyan szót, amelyet a hétköznapi nyelvben használnak az adott árukra, szolgáltatásokra.

Ez alapján megállapításra kerülhet, hogy a bejelentett megjelölés olyan szó, amely az áruk jellemzőjére utal, így nem részesülhet védjegyoltalomban és feltételezhető, hogy az érintett fogyasztók valójában az áru jellemzőjeként fognak ráismerni. Azonban, a szóban forgó árukkal olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolat kell fennálljon, amely alapján az érintett vásárlóközönség azonnal és további gondolkodás nélkül az áruk, illetve jellemzőjük leírását ismerheti fel. Továbbá, ennek a jellemzőnek objektívnek és az áru jellegéhez szorosan kapcsolódónak, valamint ezen áru vonatkozásában annak lényegéhez tartozónak és állandónak kell lennie és ebből kifolyólag a megkülönböztető képesség vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a bejelentett áruk könnyen felismerhető tulajdonságára, valamint arra, hogy azt a fogyasztók miként észlelik.

Másodsorban a Törvényszék a Rendelet 7. cikk (1) bekezdés b) pontját vizsgálta, amely szerint „A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre.”

Általánosan elfogadott, hogy a 7. cikk (1) bekezdésében foglalt minden egyes kizáró ok független a többitől és külön vizsgálatot igényel a mögöttük meghúzódó közérdek fényében. Jelen pont alapján pedig azt kell vizsgálni, hogy a védjegy alkalmas-e betölteni a funkcióját, azaz biztosítja-e a fogyasztó számára a védjeggyel ellátott áru származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve, hogy a fogyasztó azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni más kereskedő áruitól és későbbi vásárlás során a korábbi tapasztalatai alapján tudjon dönteni, hogy melyik terméket választja.

Mindezeket a feltételeket a Rendelet 7. cikk (2) bekezdésével összefüggésben szükséges tanulmányozni. Így nem számít, hogy a védjegybejelentés csak a német nyelvű fogyasztók tekintetében leíró jellegű, hiszen a Rendelet kimondja, hogy a 7. cikk (1) bekezdésében foglalt feltétlen kizáró okokat akkor is alkalmazni kell, ha csak az EU egy részében állnak fenn.

A döntés

Az EUIPO fellebbezési tanácsa megsértette a Rendelet fenti pontjait.

A Törvényszék álláspontja szerint a kávékészítmények általános fogyasztási cikknek minősülnek és a leíró jelleg értékelése során az átlagos figyelmi szintet tanúsító, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó észlelése alapján kell eljárni. Mivel a „hell” szó német eredetű, ezért az érintett vásárlóközönség a németül beszélő fogyasztói réteg. Továbbá, a Törvényszék érvelése alapján, jelen esetben kizárólag a bejelentett „HELL” szóelemet lehet vizsgálni – tekintve, hogy szóvédjegyről van szó.

A Törvényszék úgy találta tehát – ellentétben az EUIPO fellebbviteli tanácsának véleményével -, hogy a német „Röstung” (azaz „pörkölés”) szó jelentése és a megjelölésben történő szerepeltetése nélkül a fogyasztó nem feltétlenül asszociál arra, hogy a megjelöléssel ellátott áruk világos színűek, tekintettel arra, hogy a kávé saját tulajdonságából kifolyólag inkább sötét színű vagy fekete. Továbbá, a támadott határozatból nem derül ki az sem, hogy a világos jelleg az áruk egyik jellemzője lenne, valamint a fogyasztó számára gondolati erőfeszítést igényel az, hogy a „HELL” megjelölés és az áruk között a „helle Röstung” („világos pörkölés”) kifejezésen keresztül összefüggés keletkezzen, így sem kellően közvetlen, sem kellően konkrét kapcsolat nem jött létre.

A megkülönböztető képesség tekintetében pedig meghatározásra került, hogy annak hiányára a védjegy leíró jellegének megállapításából következtettek, amely a Törvényszék szerint téves előfeltételen alapult, ezért megalapozatlan.

Konklúzió

A fentiek alapján kijelenthető, hogy a leíró jelleg vizsgálatánál szükség van az áru vagy szolgáltatás jellemzőinek meghatározására. Ennek során annak szokásos és egyszerű jelentését kell alapul venni, tekintet nélkül arra, hogy a megjelölésnek több értelmezése is lehet. Csak akkor állapítható meg a leíró jelleg, ha a megjelölés és az érintett áruk vagy szolgáltatások között közvetlen, meghatározott és konkrét kapcsolat áll fenn, valamint a fogyasztó azonnal, további gondolkodás nélkül asszociál a megjelölésről az áru vagy szolgáltatás jellemzőjére. Ha egy védjegy leíró jellegű, akkor pedig nem alkalmas a megkülönböztetésre. Sok esetben azonban hiába állapítják meg, hogy egy védjegy nem leíró jellegű, mégis elutasításra kerül, arra való hivatkozással, hogy nincs megkülönböztető képessége. A gyakorlat alapján általában ezt a két szempontot együttesen szokták vizsgálni.

Tehát, egy védjegy bejelentésekor mindig figyelemmel kell lenni a közérdekre, és arra, hogy a védjegy a fogyasztók számára ne legyen leíró illetve megtévesztő az adott árukkal, szolgáltatásokkal kapcsolatosan.

Dr. Földes Anna
ügyvédjelölt
Danubia Legal

Források:

Az EUIPO fellebbezési tanácsának döntése az R 1712/2019-2. számú ügyben

elérhető: https://euipo.europa.eu/eSearch/#details/trademarks/018002048

Az Európai Törvényszék döntése a T-323/20. számú ügyben

elérhető: https://euipo.europa.eu/eSearch/#details/trademarks/018002048

Az EUIPO európai uniós védjegyek vizsgálatára vonatkozó iránymutatása a feltétlen kizáró okokról, 415-448. oldal

elérhető: https://guidelines.euipo.europa.eu/binary/1922895/2000140000

A kép a Hell képe a https://www.hellenergy.com/termekek/#energy-coffee-double-espresso weboldalról

 

 

 

Cégcsoport
DANUBIA
DANUBIA IP
DANUBIA LEGAL