Korábbi cikkünkben áttekintést adtunk a három legnevezetesebb egyetemi rangsorra és az egyetemen létrejött kutatási eredmények hasznosításának/hasznosulásának az értékelési rangsor felállításában játszott szerepéről. Ismerkedjünk meg ugyanilyen szempont alapján jónéhány további globális, regionális és nemzeti rangsorállítóval és mérési gyakorlatával.

További globális rangsorok

U.S. News Best Global Universities Rankings [1]

Egy vegyes: nevezetesen globális, regionális és nemzeti, valamint a felsőoktatási intézmények mellett a teljes elemi és középfokú oktatásra vonatkozóan is rangsort közlő szervezet. Egyetemeket rangsoroló kiadványa 13 indikátor mentén az USA és még 94 ország 2165 felsőoktatási intézményeinek éves rangsorát vizsgálja, melynek eredményeként létrejövő rangsor immár kilencedszer kerül kiadásra.

A módszertani ismertető [2] révén megállapítható, hogy az indikátorok jelentős publikáció- és hivatkozáscentrikus mérőszámokból állnak, és nem tartalmaznak a létrejött szellemi alkotások ipari hasznosulását, vagy létrejött spin-off vállalkozásoknak a számát mérő jellemzőt. Így a hasznosítóvállalkozások száma a rangsorban elért helyezést nem befolyásolja.

CWTS Leiden Ranking [3]

A Leideni rangsort a hollandiai Leideni Egyetem Tudományos és Technológiai Tanulmányok Központja (Centre for Science and Technology Studies – CWTS készíti. A CWTS Leiden Ranking 2022 a Clarivate Analytics által készített Web of Science adatbázis bibliográfiai adatain alapul. A rendszer elsősorban a leginkább az adatok prezentálásában erős. Az adatokat két változó mentén szemlélve, azokból könnyen digitális infografikák készíthetők.

Részletes módszertani leírást bár az egyetem nem közöl, azonban az indikátorlista tanulmányozása és magyarázatának értelmezése révén kiolvasható, hogy a kollaborációs mutatók/ipari kollaboráció értékjelzője mentén lehet releváns, ám mivel itt is csak az egyetemek és ipari szereplők által közösen ellenjegyzett publikációkra szorítkozva vizsgálódik, így a hasznosító vállalkozások száma irreleváns a rangsor szempontjából. [4]

SCImago Institutional Rankings [5]

Spanyol egyetemek, oktatási intézmények és szervezetek által 2009-óta rendszeresen publikált felsőoktatási rangsor. Említésre méltó, hogy ugyanezen grémium nem csak felsőoktatási intézményeket, de állami szervezeteket, non-profit, sőt piaci ipari szereplőket is minősít hasonlókép.

Értékelési kritériumai az összetettebbek közül valók, hisz 17 mérőszámnak 3 alkalmazott dimenzió (társadalmi faktor, kutatási faktor, innovációs faktor) mentén történő csoportosítása révén megjelenik benne az innovációs dimenzió is, ugyanakkor mindhárom alkalmazott dimenzió erősen publikációs eredmény hangsúlyos.

A rangsor számítása során domináns súllyal szereplő kutatási faktorhoz kapcsolódó indikátorcsoporton belül 11 darab a publikációkoz, és a tudományos közleményekhez (például szerzőkhöz) kapcsolódó mutatók szerepelnek. A kutatáshasznosítás tekintetében legrelevánsabb faktor a sorrendállításban 30%-os súlyt nyomó innovációs faktor mindösszesen 3 értékelés mutatójából kettő is publikációs tevékenységhez köthető. Egyedül a harmadik mutató az, mely mondhatni tisztán az intézményben létrejött találmányok hasznosítási jogainak átmeneti monopóliumát megteremteni képes szabadalmi bejelentések számát vizsgálja, mely közvetve ugyan, de kapcsolódik a piaci hasznosításhoz. (Azzal azért tisztában kell lenni még ekkor is, hogy messze nem minden szabadalmi oltalom alatt álló megoldást hasznosítanak üzletileg, illetve szabadalmi oltalom nélkül is hasznosításra kerülhetnek egyes megoldások.) Így bár diszkréten is megjelenik a kutatási eredmények hasznosításának mérése a sorrend felállításában, ám itt sem a legegyértelműbb, legdirektebb indikátor, a technológia transzfer tranzakcióknak, avagy a spin-off hasznosító vállalkozásoknak a száma szolgáltat input mutatóval a rangsor elkészítéséhez.

Nemzeti/regionális rangsorok

Amerika

The Carnegie Classification of Institutions of Higher Education [6]

A Carnegie Foundation for the Advancement of Teaching és az American Council on Education (ACE) által készített, az USA egyetemekeire (köztük kutatásintenzív doktori intézményeket) korlátozódó ranglista. Széleskörű és részletes módszertani leírásaik és adatbázis publikációk áttekintését követően arra a következtetésre juthatunk, hogy a spin-off formában történő egyetemi kutatási eredmények hasznosítása semmilyen mértékben nem befolyásolja az egyetemi rangsor megítélését. [7] [8] [9] [10]

The Center for Measuring University Performance (MUP) [11]

The Center for Measuring University Performance, UMass Amherst, Amherst, MA, és University of Florida, Gainesville, FL által készített, kizárólag USA-beli kutató egyetemek rangsorolására használt rendszer. 2000 óta teszi közzé éves jelentését, utolsó jelentése a 2020-as időszakról elérhető.

Az értékelő által közzétett indikátorok listáját [12] áttekintve megállapítható, hogy az egyetemen létrejött tudás hasznosító (spin-off) vállalkozás keretében történő hasznosítása nem képezi a mérés tárgyát, így a besorolást sem befolyásolja.

Ázsia

Greater China Rankings [13]

Az ARWU-t kiadó minősítő szervezet gondozásában két kínai egyetemi rangsor is megjelenik, 2011-től a Ranking of Top Universities in Greater China, valamint 2015-től a Best Chinese Universities Ranking (Mainland China edition).

Ezek is az ARWU-hoz hasonlatosan puritán egyszerűségű mutatók alkalmazásának segítségével állít rangsort, az alábbiak szerint:

Az értékeléshez használt módszertan megtekintésével levonható a következtetés, hogy az ARWU minősítési rendszeréhez hasonlóan ez az értékelés sem tartalmaz olyan értékkomponenst, melyet befolyásolna az egyetemi kutatási eredmények spin-off szervezetben történő hasznosításának jelentősége.

Európa

The Guardian University Guide [14]

Kizárólag a Brit felsőoktatási intézményeket tartalmazó rangsor. Módszertana a hallgatói elégedettségre, és munkaerőpiaci eredménykilátásokra fókuszál, a kutatási, és így a kutatáshasznosítási faktort teljes mértékig figyelmen kívül hagyó értékelési rendszert alkalmaz számításaihoz.

CHE Ranking of German Universities [15]

A Die Zeit német országos hetilap közlésében [16], és a Német Felsőoktatási Központ (Center for Higher Education – CHE) összeállításában készülő német országos egyetemi rangsor, mely vizsgálatát az egyetemi tanulmányok, oktatás, felszereltség, kutatás, valamint a tanulmányi feltételeket illetően a hallgatók véleményére fókuszáló rangsor. [17] Az értékelés dimenzióit meghatározó indikátorokat áttekintve megállapítható, hogy nem szerepel a tudományos eredmények hasznosításának kritériuma az értékelési faktorok között, azok leginkább a publikációra, és citációra alapozzák a rangsor meghatározását a kutatási értékmérés vetülete vonatkozásában is. [18]

GovGrant – University spinouts report [19]

Bár nem minősül az angol innovációs tanácsadó vállalkozás brit egyetemi rangsora a hagyományos értelemben véve a megszokott felsőoktatási rangsornak, ám érdemes kitérni rá, hisz az egyetemeket kifejezetten a spin-out tevékenységük alapján állítja rangsorba. A GovGrant egy egyetemi rangsornál jóval szélesebb – így attól lényegesen eltérő – vizsgálati körrel rendelkezik, hisz nem csak az egyetemek, de az ipar és maguk a spin-off vállalkozások szintjéig lemenve is elemzi a nemzeti hasznosító vállalkozások helyzetét, állapotát, bevonzott tőkebefektetés mértékét, becsült pénzügyi értékét, és rangsorát. Adatait is eltérő forrásból, a Beauhurst [20] nemzeti és PitchBook [21] nemzetközi VC adatbázisából szerzi. Emiatt, valamint az alkalmazott módszertan publikus közzétételének hiánya miatt azonban csak korlátoltan mondható vélemény a spin-off definicionális kérdéseit illetően.

Összegzés

Összefoglaló táblázat az elemzés által talált eredményekről

Összességében elmondható, hogy a kutatáshasznosulásához közvetlen és direkt módon kapcsolódó mérőszámok egyetlen top-3 egyetemi rangsorban sem jelennek meg. Ugyanezen rangsoroló intézmények által kibocsátott szakterület-specifikus rangsorai itt-ott már nyomokban tartalmaznak az ipari együttműködésre, azok pénzügyi eredményére, szabadalmi és inkubációs aktivitásra, sőt hasznosító vállalkozások számára történő utalást is a rangsor kialakításakor. Ebben a tekintetben a Times Higher Education/Impact Ranking – ipar, innováció, infrastruktúra (SDG9), valamint a QS Star Rating/Innovation rangsorai járnak élen, annak ellenére is, hogy a legkézenfekvőbb 5 technológia transzfer dimenzió közül csak egyet, a spin-off hasznosító vállalkozások számát veszi valamelyest figyelembe a rangsorállításnál.

Hasonlóan elhanyagolt képet mutat a tudományos eredmények alkalmazott hasznosulása szempontjából a többi globális, regionális vagy nemzeti egyetemi rangsor is. Elhanyagolható mértékben kivételt ez alól csak a SCImago és a Greater China Rankings jelent, lévén, hogy ezek egyikében legalább megjelenik egy szabadalmi-, illetve másikában egy ipari bevételi mutató.

Üdítő kivételt csak az angol GovGrant kutatása jelent, mely viszont nem számít hagyományos egyetemi rangsornak. Reméljük a jó példa ragadós lesz, és előbb-utóbb elmozdulás lesz tapasztalható a dedikált egyetemi rangsorokban is a kutatási eredmények ipari hasznosulásának mérése irányába.

Ezzel végére értünk ugyan az egyetemi rangsorok egyetemi kutatási eredmények hasznosulásmérését és egyetemi rangsorállításba való beszámítását firtató vizsgálatunknak, azonban itt az ideje, hogy némileg szélesebb kontextusba helyezve is rápillantsunk a tudáshasznosulási célok és eszközök viszonylatában a témára.

Senki nem vitatja, hogy a tudásteremtésben, kutatás-fejlesztésben kiemelt szerep jut a felsőoktatási intézményekre. Emiatt nemzetgazdasági, európai, sőt globális viszonylatban is óriási jelentőségű az egyetemek K+F potenciáljának az innovációs rendszerekbe történő eredményes integrációja. Egy régió, vagy ország versenyképességét jelentős mértékben lehet képes befolyásolni, hogy milyen mértékben sikeres a felsőoktatás fejlesztési potenciáljának, a létrejött tudományos kutatási eredményeknek az ipari hasznosításba történő becsatornázása.

Áttekintjük hát a következő írásunkban a legismertebb innovációs rangsorokat, és ezek mérőszámait, és visszacsatolva jelen írásunkra, megvizsgáljuk azt is, hogy vajon a kutatási eredmények minél magasabb szintű hasznosulását célzó innovációpolitika leképezését jelző mérőszámok vajon milyen mértékben csengenek egybe az egyetemi rangsorkészítésben favorizált (vagy éppen hogy mellőzött) értékmutatókkal. Ugyanis, ha annak ellenére, hogy a legfelsőbb szintű politikai elhatározás, és annak kulcs-mérőszámrendszere nem tükröződik, nem képes megjelenni a felsőoktatási intézmények elismertségének és presztízsének megítélésében jelentős szerepet játszó egyetemi rangsorokban, akkor az jelentős problémák forrása lehet. Ez esetben ugyanis a „független egyetemi rangsorok” ahelyett, hogy az innovációpolitikai felsőszintű stratégia gyakorlati megvalósulásának ösztönző hajtómotorjai lennének, éppen, hogy kerékkötőivé válhatnak, gátolva, hogy betöltsék a legmagasabb szintű stratégiákban az egyetemeknek szánt szerepet.

Tartsanak velünk további vizsgálódásunkban, és nézzük meg együtt, milyen eredményre is jutunk azt követően.

The post Kutatási eredmények hasznosulásának mérése és tükröződése az egyetemi rangsorokban – 2. rész appeared first on Danubia.

Bevezetés

A világ és így a magyar felsőoktatási intézmények is minden évben pontosan úgy tűkön ülve várják az egyetemi rangsorok megérkeztét, mint hallgatóik a felvételi ponthatárok meghirdetését. Az intézmény rangsorban elért helyezése alapvető hatással van arra, hogy milyen hallgatói körből válogathat a következő évben, milyen arányban és milyen fizetőképességgel rendelkező országok piacáról tudja feltölteni a fizetős idegennyelvű képzési programjait, adott esetben milyen tandíjat kérhet bachelor és master programjai után, milyen esélyei lesznek európai és nemzetközi projektbe konzorciumi tagként bekerülni. És ez csak néhány a húsbavágó kérdések közül, melyekre jelentős befolyást gyakorolnak az értékelők által kibocsátott rangsorok.

De egyáltalán kik is ezek a „nagyhatalmú független szervezetek”, akik kis túlzással patinás intézeteket tehetnek idézőjelbe, illetve új, kevésbé ismerteket emelhetnek a magasba? Illetve azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy – suszter maradva a kaptafánál – az egyetemi tudáshasznosulás, az innovációs folyamatokban mint input való részvétel milyen formái vannak elismerve az értékelők által, ha egyáltalán számításba veszik ezeket.

Kétrészes írásunkban ezeknek a kérdéseknek igyekszünk utánajárni. Jelen cikkben a legnagyobb hírű, és így legjelentősebb befolyással rendelkező három nemzetközi rangsort vesszük górcső alá, míg a következő részben a teljesség igénye nélkül áttekintjük a további nemzetközi, regionális és nemzeti egyetemi rangsorokat, és levonjuk a vizsgálat tapasztalatait.

A „Rangsor-mesterhármas”

A világ három legelterjedtebb, legszéleskörűbben elfogadott globális felsőoktatási rangsora számos beszámoló statisztikai adatait összevetve az alábbiak:

• THE – Times Higher Education World University Rankings
• QS – QS World University Rankings
• ARWU – Academic Ranking of World Universities (Shanghai Ranking)

A palettát szélesíti, hogy egy értékelő szervezet jellemzően több értékelést is kiad. Ezek többnyire mutációi a központi zászlóshajóként felfogható általános globális rangsornak, úgymond különféle értékelési faktor-csoportokkal kiegészített fókuszált rangsorok képében. Ismerünk fenntarthatósági és zöld egyetemi rangsorokkal, jóléti és nemi diszkrimináció szerinti lajstromokkal, de a képzési jellege szerint találkozhatunk specifikus MBA képzési rangsorral, közgazdasági mesterképzési rangsorral, online diplomaszerzési lehetőséget nyújtó egyetemi rangsorokkal, de létezik középfokú, sőt alapszintű oktatási és iskolaelőkészítő intézményekre vonatkozóan közölt rangsor is.

Top 3 nemzetközi rangsor

Times Higher Education World University Rankings (THE)

A Times Higher Education World University Rankings saját története 2010-ben indult, miután a legnevesebb hármas listán szereplő másik brit szereplőjével, az 1990-ben alapított, és elsősorban felsőoktatási intézmények mérésével foglalkozó Quacquarelli Symonds-sal (QS) együttműködésben 2004-től évente kiadott THE-QS World University Rankings jobb létre szenderült, mivel kiadóik külön utakon képzelték el a folytatást. A THE először a Thomson Reuters médiakonglomerátummal, majd 2014-től azzal a holland nemzetiségű tudományos publikációs tevékenységszervezéssel foglalkozó kiadóval összefogva adja ki éves rangsorát, mely olyan neves kiadványokat jegyez, mint a The Lancet, vagy a Cell, illetve működteti a ScienceDirect weboldalt.

A THE rangsor öt teljesítménymutató-csoport köré vannak felfűzve, nevezetesen (1) az oktatási és tanulási környezet, (2) kutatás, azon belül is annak mennyisége, bevétele és elismertsége alapján vizsgálva, (3) idézettség, azaz a kutatás szakmai elismertsége, (4) nemzetközi integráció az oktatók, a hallgatók és a kutatási együttműködések viszonylatában, valamint (5) ipari bevételek dimenziói mentén. [1]

Mivel a (3) idézettség/citáció, és az ipari-akadémiai szektor által közösen jegyzett publikációk, mint mérőszám a leggyakoribb mérőszámhoz tartozik, mely már valamilyen szinten a kutatási források hasznosulását és az ipari együttműködés bizonyos, akár személyhez kötődő, szigetszerű csíráit méri. Ugyanakkor ezen kutatási eredményekre való hivatkozásokban testet öltő mutatók még nem utalnak közvetlenül arra, hogy az egyetemi tudás üzleti hasznosításba menjen át, hiszen ezek az innováció korai szakaszából, a kutatási szakaszból eredeznek.

A (2) kutatás dimenzió egy másik igen megosztó, vitatott mutatószám, hiszen még a kutatási bevételek soron szereplő összegek sem a tényleges piac által igénybe vett kutatási szolgáltatás-megrendelések ellenértékét fedi, hanem valamennyi kutatásfinanszírozási és kutatástámogatási forrást magába foglalja. Azaz az állami finanszírozást, nemzetközi és európai kutatási forrásokat és granteket, elnyert projektfinanszírozásokat, stb. Ezeknek bár mindegyike szükséges a magasszintű kutatási tevékenység folytatásához, fenntartásához, azonban semmilyen formában nem korrelál az egyetemen létrejött kutatási eredmények piaci hasznosulásával.

Az (5) ipari bevételek értékmérő dimenzió ugyan számot ad az ipar valamely preferenciájáról, hogy mely egyetemmel, illetve jellemzően azon belül is mely kutatóhoz fűződő bizalmi tőke jelenik meg, azonban egyrészt ez még továbbra is takarhat egy korai fázisú – az alapkutatási eredmények alkalmazott kutatási lehetőségeinek feltárását célzó – kutatást, mely még csak nyomokban tartalmaz utalást arra, hogy a piacon esetleg termék formájában is egyszer megjelenjék annak eredménye, másrészt az ipari kutatás felsőoktatási falak közé történő kihelyezését részben tekinthetjük egy outsourcing tevékenységnek, kapacitásbővítés egyik lehetőségének, új gondolatiság becsatornázásának az ipari szereplőhöz, mintegy szakember előgondozást a HR-kapacitás fenntartására és a leendő új kollégák kiválasztásának módjára, valamint nem utolsó sorban a társadalmi felelősségvállalás dimenziójában is értelmezhető feladatkihelyezést/invesztíciót. Arról nem is beszélve, hogy a helyi jogszabályok adott esetben jelentős adókedvezménnyel is honorálják az ilyen típusú együttműködést, melynek eredményeként pl. hazánkban is a cégek jobban járnak mintha nem lépnének kooperációra az egyetemekkel, hisz az adóalapjukat az ilyen típusú együttműködésre fordított összegeknek akár a háromszorosával is csökkenthetik. Az is megemlítendő továbbá, hogy az (5) ipari bevételek dimenziója mindösszesen csak 2,5% súllyal kerül figyelembevételre a sorrend felállítása során. A Times Higher Education World University Ranking indikátorrendszere azon belül az ipari bevételek mérőszám súlya erre a hivatkozásra kattintva tekinthető meg.

Így a fenti mutatók lényegében alkalmatlanok a kutatáshasznosulási dimenzió leképezésére, jellemzésére, bár mint a későbbiek kapcsán látni fogjuk, az (5) ipari bevételek dimenzió miatt még mindig az innovációval, mint a kutatási eredmények piaci hasznosulásával mégis legalább számoló, így progresszívebb rangsorról beszélhetünk.

A helyzetet némileg még tovább árnyalja, hogy 2019 óta a THE rangsor számos specifikus, úgynevezett „impact ranking” sorrendet is kibocsájt, melynek egyik darabja az innovációra, egyetemi infrastruktúrára és vállalati kapcsolatokra fókuszálva állítja össze a vizsgálat mérőszámait.

a Times által publikált specifikus, elsősorban környezeti fenntarthatósági és jóléti faktorokra fókuszáló rangsorok

Az industry, innovation and infrastructure (SDG 9) Impact Ranking módszertani leírása, mely a metrikában szerepelteti, mégpedig alkategórián belül igen jelentős (34,6%) súllyal az egyetemi Spin-off intézmények számát. [2] Az elérhető információ szerint az egyetemi spin-off-ok olyan bejegyzett társaságot jelentenek a mérés erejéig, amelyeket a felsőoktatási intézményen létrejött szellemi tulajdon hasznosítására hoztak létre. Ez a mérőszám a 2000. január 1-én vagy azt követően létrehozott azon spin-off vállalkozásokra terjed ki, melyeket legalább három éve alapította és még mindig aktívak. A bővebb módszertani útmutató alapján megállapítható, hogy az értékelés szempontjából Spin-off vállalkozásnak minősül minden egyetemi szellemi kutatási eredmény hasznosítására létrejött vállalkozás, annak tulajdonosi szerkezetére való tekintet nélkül. [3]

QS World University Rankings (Quacquarelli Symonds) [4]

Az eredetileg Quacquarelli Symonds nevével fémjelzett egyetemi rangsor mára egy igen széles értékelési portfolióvá nőtte ki magát. Az Ireg ellenjegyezett, Elsevier publikáció alapú, 8 kulcs mutatócsoportból álló értékelési globális egyetemi rangsor, melynek számítási módszertana éppen a 2023-as évben áll megreformálás alatt, miszerint bevezetésre kerülnek a nemzetközi kutatóhálózati integráció (International Research Network) mértéke, és a hallgatók karrierkilátásai (employment outcomes). Ugyanakkor a jelen évadra vonatkozóan ezen mutatók még csak tájékoztató jellegű adatszolgáltatási célokat szolgálnak, ugyanis az értékelésbe egyelőre 0%-os súllyal számítanak bele.

Ennek ellenére, a jövőbe mutató elemzési céllal megvizsgálva a relevánsnak ítélt „International Research Network” [5] mutatóját és ennek kutatási (Research) al-mérőszámát, azt állapíthatjuk meg, hogy ezek sem állnak összefüggésben az egyetem által létrehozott szellemi alkotások hasznosításával, illetőleg az alapított spin-off-ok számával. [6]

Ugyanakkor, mint azt korábban említésre került, a QS a zászlóshajót jelentő World University Ranking mellett számos egyéb al-rangsor listát is közöl. [7]  Ezek egyike a QS Star rating szisztéma. [8] [9]  Az alap „QS Star rating” sorrend 5 területe: akadémiai elismertség (teaching), munkáltatói elismertség (employability), nemzetközi integráció (internationalization), és kutatás vagy akadémiai fejlődés (research OR academic development) körére fókuszál, melyek közül az utóbbi páros értékelési körből a kutatás és az akadémiai fejlődés közül az értékelendő egyetem maga választja ki a minősítendő területet. [10]

Azonban még a QS Star ratings al-rangsorai közt is felfedezhető egy külön rangsor a technológia/innováció intenzív kutatóegyetemeknek, melyben a Spin-off vállalatok száma is részt vesz az értékelési rangsor kialakításában. [11] Ennek értelmében a maximális pontszám eléréséhez arra van szükség, hogy az utóbbi 5 évben legalább 5 ilyetén vállalat alapítására sor kerüljön, és azok már a vizsgálat időpontjában egyetemi támogatás nélkül működjenek.

Azonban publikus forrásból bővebb információ nem derül ki, hogy lenne-e bármilyen megkötés a hasznosító vállalkozás tulajdoni arányaira vonatkozólag, és részletesebb módszertani leírás sem vezet tovább az aloldalról. Az is rejtve marad az érdeklődő elemző számára, hogy pl. az alapítványi egyetemek esetében mi számít az „egyetemi támogatás mentes működés kategóriájába” (pl. a kuratóriumban helyet foglaló szereplők egyéb vállalati érdekeltségei által rendelkezésre bocsátott finanszírozási formák tekintetében).

Academic Ranking of World Universities (Shanghai Ranking) [12]

Az Academic Ranking of World Universities (ARWU), más néven Shanghai Ranking, a világegyetemi rangsorok egyik éves kiadványa. A rangsort eredetileg a Shanghai Jiao Tong Egyetem állította össze és adta ki 2003-ban, ám 2009 óta az ARWU-t a Shanghai Ranking Consultancy adja ki, egy olyan függetlennek mondható szervezet, amely jogilag nincs alárendelve egyetlen egyetemnek vagy kormányzati szervnek sem. Az ARWU-t a három legbefolyásosabb és legszélesebb körben megfigyelt egyetemi rangsor egyikének tartják, a QS World University Rankings és a Times Higher Education World University Rankings mellett.

Értékelési módszertana igen egyszerűnek, mondhatni puritánnak mondható, mindössze 5 statisztikai indikátor mentén képez egy hatodik súlyozott értéket. Az öt faktor az egyetemről származó Nobel díjas alumni hallgatók és magas rangú tudományterületi díjakat elnyerő intézményi alkalmazottak számát (oktatás minőségét jellemző mérőszám), a jelentős referencia index-szel rendelkező publikációk számát (szakok minősítésére szolgáló mérőszám), a Nature szakfolyóiratban megjelent valamint az összes Science Citation Index által indexált publikációk számát (kutatás eredményességét jellemző mérőszám), továbbá az egy főre jutó akadémiai teljesítményen alapuló mérőszámát veszi alapul.

Fentiek alapján megállapítható, hogy annak ellenére ugyan, hogy bár számos „önbevalló” egyetem is a szabad-esszés bemutatkozó anyagában, melyet az értékelt pontszámok mellé adnak le, kitér az egyetemen keletkezett szellemi alkotások hasznosító vállalkozásokba történő becsatornázásáról [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19], azonban ennek tükrözésére az értékelési paraméterek lehetőséget nem adnak. A teljesítménymérés a rangsorban tekintettel az ötből az első négy indikátorterületre elsősorban a tudományos publikáción és tudományterületi elismertségen alapszik, ám nem a tudományeredmények alkalmazott hasznosulásán.

A módszertani leírás áttekintésével megállapítható, hogy az ARWU rangsor teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a felsőoktatási intézményben létrejött szellemi alkotások ipari hasznosulásának mértékét, így az egyetemi kutatási eredményeket hasznosító Spin-off vállalkozások számát is. [20]

(Lásd még következő írásunkban a regionális/nemzeti rangsorok közt: Greater China Rankings!)

 

A következő részben a top hármat követően számba vesszük a fontosabb további nemzetközi, valamint regionális és nemzeti rangsorokat is.

Tartsanak velünk!

The post Kutatási eredmények hasznosulásának mérése és tükröződése az egyetemi rangsorokban – 1. rész appeared first on Danubia.

Kárba vesző innováció

Képzeljük el, hogy feltalálók vagyunk, akik évekig fejlesztenek egy megoldást. Pénzt és energiát ölünk találmányunk fejlesztésébe, megszerezzük a szabadalmi oltalmat is rá, de nem marad pénzünk arra, hogy egy termékben hasznosítsuk az új megoldást. Hiába az innováció, ha nem sikerül eladhatóvá tenni. Az összes szabadalom 95%-át soha nem hasznosítják új termékekben, szolgáltatásokban, illetve a gazdasági növekedés elősegítése céljából. Nem meglepő, hogy a szabadalmi oltalmak döntő többsége idő előtt megszűnik, mivel a fenntartási díjak megfizetése nem gazdaságos. Gyakran előfordul, hogy egy start-up be tud jelenteni néhány szabadalmat  és  sikeresen szerez befektetőket, de miután kifogynak a pénzből a szabadalmat kell inkább licenszbe adniuk, saját termék fejlesztése helyett.

Másik oldalról, számos tudományos munka foglalkozik a kutatási-fejlesztési erőforrások pazarlásának problémájával a párhuzamos fejlesztések miatt, amelynek egy része megspórolható lenne, a már elérhető tudományos és fejlesztési eredmények jobb hasznosításával.

Kapcsolat az innovátor és a befektető közt

Erre a piaci problémára ad megoldást a Danubia IPMall fejlesztése, melynek küldetése a szabadalmak, szabadalmazott technológiák és a piaci igény találkozásának előmozdítása. A piactér célja, hogy kulcsfontosságú kapcsolatokat hozzon létre a nem hasznosított, de vélhetően hasznosítható szabadalmak és egyéb szellemitulajdon-jogok tulajdonosai és a releváns piaci szereplők között.

A befektetői oldalról is hatékony a megoldás: bárki meghirdetheti, hogy milyen témában keres technológiát – pl. jelenleg épp egy gyógyszergyártó keres bármilyen licenszbe vehető megoldást. Tehát ha van egy tudós, aki fejleszt egy gyógyszert, de nincs pénze a további kutatásra, az megtalálhatja itt a befektetőjét.

A szolgáltatás jelenleg ingyenes és jó ideig az is marad – mind a szabadalom birtokosai, mind a technológiákat kereső cégek vagy befektetők részére. A Danubia az igénylő és a felajánló közti kapcsolat létrejöttét követően az ügylet letárgyalásában és megkötésében támogatja a feleket a legjobb piaci gyakorlatok biztosításával. Bízunk továbbá benne, hogy elégedett ügyfeleink további K+F illetve szellemitulajdon-kezelési, -hasznosítási kérdésekben is ezt követően megtisztelnek bizalmukkal. Mivel szabadalmi iroda, ügyvédi iroda és szellemitulajdon-hasznosítással foglalkozó cég is része a cégcsoportnak, ezért az összes szükséges szaktudás házon belül rendelkezésre áll, melyet egyablakos ügyintézés keretei közt ügyfeleink érdekében rendelkezésére is bocsátunk.

Már 50 szabadalom érhető el jelenleg a piactéren, akár magánszemélyek, akár olyan multicégek részéről, mint például a MOL. Többek közt a biotechnológia, egészségügy, gyógyszeripar, orvosi eszközök, energetika, építőipar és nehézipar, információ és kommunikáció technológia, mezőgazdaság és élelmiszeripar és az olajipar területén is megtalálhatóak értékesítésre váró szabadalmak az IPMall piacterén.

The post Szellemitulajdon-piactér indult Magyarországon appeared first on Danubia.

A teljes anyag elérhető a KKVHÁZ oldalán: https://www.kkvhaz.hu/cikk/3095-allami-palyazatok-es-adokedvezmenyek-az-innovacioert 

The post Interjú dr. Pethő Árpáddal az innovációs támogatásokról appeared first on Danubia.

A felkért szakértők számos videóban ismertetik a szellemi tulajdonjog körének egy-egy elemét. Dr. Molnár István, a Danubia IP ügyvezetője arról beszél, hogy aki nem jártas ezen a területen, annak mikor érdemes ügyvivőt felkeresnie. A Danubia és a Danubia IP nem csak az oltalmak megszerzésében nyújt támogatást, de tisztában vannak az aktuális pályázati lehetőségekkel is. Ezen kívül segítenek kiválasztani a megfelelő oltalmi formát, és tanácsot adnak az IP-hoz tartozó üzleti stratégiák kialakításában is. A videó itt tekinthető meg:

A teljes sorozat pedig itt:

https://ipmindenkinek.hu/index.php/online-rendezvenyek-videotar

The post Mikor keressek szabadalmi ügyvivőt appeared first on Danubia.

Egy színvonalas ismeretterjesztő honlapon olvasom (nem szívesen nevezném meg, mert egyébként tényleg remek), miszerint egy „véletlennek” (Charpentier más irányú kutatása során megesett véletlennek) köszönhető „az élettudomány legnagyobb felfedezése”. Hmmm. Maga a Svéd Királyi Tudományos Akadémia is így fogalmaz: „Emmanuelle Charpentier and Jennifer A. Doudna have discovered one of gene technology’s sharpest tools: the CRISPR/Cas9 genetic scissors” (kiemelés általam). Hmmm-hmmm.

Nem, erről szó sincs. A Nobel-díj elnyeréséhez nem elég belebotlani egy kósza szigetbe (azaz „felfedezni” valamit – Erik Torvaldssontól elnézést kérek); egy kémiai Nobel-díjért sokat kell gondolkodni és sokat és okosan kell dolgozni. Az okos munka alapja az adott tudományterület régi és új eredményeinek ismerete és alkalmazása, az pedig a véletlennek nem sok teret hagy.

Bár a CRISPR-Cas rendszer alkalmazhatóságát célzott génszerkesztésre korábban mások (például Marraffini és Sontheimer, Science. 2008; 322(5909): 1843–1845; Sapranauskas és munkatársai, Nucleic Acids Res. 2011; 39(21): 9275–9282) már felvetették, Charpentier és Doudna (és természetesen a laborjukban dolgozó kutatók, posztdokok, doktoranduszok és hallgatók) körültekintő tervezés és gyönyörűen kivitelezett munka eredményeként egy olyan kémcsövet tettek le az asztalra (meg a Science lapjaira: https://science.sciencemag.org/content/337/6096/816.long) amiben benne volt az a mesterséges eszköz, ami kísérletekkel alátámasztottan (tehát tényleg) képes volt a DNS egy előre meghatározott helyére adott DNS-darabot beépíteni vagy onnan adott DNS-darabot kivágni. Ráadásul (molekuláris biológus szemmel nézve) a génszerkesztés egyszerűen és elegánsan elvégezhetővé vált.

A tudományban az új eredmények így-vagy úgy, de korábbi eredményekből következnek. Ha Arisztotelész írásait nem is kellett elővenniük, Charpentier és Doudna munkája többek között a Francisco Mojica, Luciano Marraffini és Virginijus Šikšnys munkáiból származó tudáson alapult. Az azonban elvitathatatlan, hogy Charpentier, Doudna és munkatársaik (Martin Jinek, Krzysztof Chylinski, Ines Fonfara, Michael Hauer) kitalálták és megvalósították a gyakorlatban használható, CRISPR-Cas9 alapú génszerkesztő eszközt: mondhatjuk úgy, hogy feltalálták.

Az igazi feltaláló egyik legfontosabb jellemzője az, hogy amikor és ahol csak lehet, szabadalmi bejelentés(eke)t tesz. A szabadalmaztatásnak sok feltétele van, például az, hogy a találmánynak újnak kell lennie. A szabadalmi bejelentést ezért az eredményeinket ismertető szakcikk (előadás, doktori dolgozat, kocsmai dicsekvés) nyilvánosságra kerülése előtt kell megtenni. Charpentier és Doudna, pontosabban a Kaliforniai Egyetem és a Bécsi Egyetem, a feltalálók munkáltatói, így tettek: az első szabadalmi bejelentést 2012. 05. 25-én nyújtották be az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatalához, a fent említett cikk 2012. augusztus 17-én jelent meg a Science-ben. A szabadalmaztatás feltétele az is, hogy a találmány megfelelő módon fel legyen tárva, azaz a szabadalmi bejelentés olyan módon ismertesse, hogy azt a szakterületen jártas szakember megértse és akár reprodukálni is tudja. Charpentier és Doudna ennek a feltételnek már az első, ideiglenes, azaz nyilvánvalóan főként az elsőbbségi nap megszerzését célzó szabadalmi bejelentésükben (US201261652086P) is eleget tettek: a bejelentés tartalmazza a Science-cikk anyagát, alapos és pontos kísérletleírást, valamint a kísérleti eredmények jól ismert és elfogadott tudományos elvek szerinti értelmezését.

Ahhoz azonban, hogy igazán hasznos oltalmi kört biztosítson a szabadalom, még ez sem elég: a pontos kísérleti leírás elengedhetetlen a megfelelő feltáráshoz (reprodukálhatósághoz), csakhogy a pontos leírás tartalmazhat olyan elemeket is, amik nem elegendhetetlenek a találmány megvalósításához. A kísérletek és az eredmények tükrében végig kell gondolnunk, hogy mik azok az elemek, amik nélkül a találmány megvalósítható, még ha nem is olyan jól, mint ahogy mi kidolgoztuk. Végig kell gondolnunk azt is, hogy mik azok az elemek, amiket helyettesíteni lehet; még akkor is, ha a helyettesítő elemekkel előállított találmány kevésbé csodálatos lesz. Nem szabad ugyanis szem elől tévesztenünk, hogy a versenytársainknak adott esetben egy kevésbé csodálatos találmány (amire nem terjed ki az oltalmi körünk, mert mi csak a legjobb változatot írtuk le) is jelentős anyagi hasznot hozhat (ahelyett, hogy nekünk hozná az anyagi hasznot). Ha mindezeket végiggondoltuk, akkor le is kell írjuk, úgy, hogy az tudományos szempontból elfogadható, hihető (plauzibilis) legyen. Sajnos azt a lehetőséget is meg kell vizsgálnunk, hogy a találmányunk esetleg nem (teljesen) új vagy (kicsit) nyilvánvaló. Ezekre az esetekre gondolva menekülőutakat kell kiépítenünk, a találmány több változatát kell leírnunk, hátha valamelyik változat mégis megfelel a szabadalmaztatás minden követelményének.

Ami a legrosszabb, mindezt már az elsőbbségi szabadalmi bejelentésben elég jól le kell írni, hiszen nem tudhatjuk, mi történik az elsőbbségi bejelentés és a „végleges” bejelentés között. Fájdalmasan gyakran éppen a saját publikációink lehetetlenítik el szabadalmaztatást, ha az elsőbbségi bejelentés nem elég jó.

Egy szakcikk sajnos nem alkalmas (elsőbbségi) szabadalmi bejelentésnek, hiszen a szakcikknek nem célja a lehetséges alternatívák ismertetése, sem az oltalmi kör szabatos, egyértelmű, szabadalmi vizsgálók és szabadalmi bíróságok által is érthető megfogalmazására. Ez utóbbira a szabadalmi igénypontok szolgálnak.

Charpentier és Doudna, illetve a Kaliforniai Egyetem és a Bécsi Egyetem mindezzel tisztában voltak (de legalábbis a szakmáját értő szabadalmi ügyvivőt alkalmaztak): már a legelső elsőbbségi bejelentésük is 124 (!) igénypontot tartalmazott. Semmiről sem gondolták úgy, hogy ráérnek még kidolgozni, gondosan felmértek és leírtak minden lehetőséget. (Európai szemmel nézve a 124 igénypont persze felesleges, de az amerikai szabályok indokolhatják.)

Egy találmány pénzügyi sikeréhez is elengedhetetlen a feltaláló közreműködése. Charpentier és Doudna csodálatos példái annak, hogy a tudós és az üzletember nem egymást kizáró fogalmak. Bizonyíték erre a Mammoth Biosciences, a Caribou Biosciences, a Scribe Therapeutics (Doudna), a CRISPR Therapeutics, az ERS Genomics vagy a Casebia Therapeutics (Charpentier). Én irigykedem.

Ha Emmanuelle Charpentier és Jennifer Doudna szupersztár lehet, akkor talán nem is olyan rossz hely ez a világ.

Dr. Kompagne Hajnalka
európai és magyar szabadalmi ügyvivő
partner
okl. biológus

The post Kutatók, feltalálók, a tudomány szupersztárjai, üzletemberek, Nobel-díjasok – és igen, nők appeared first on Danubia.

A szellemi tulajdon esetében ezekre fokozottan oda kell figyelni, mert az az elkerülhető hibák nélkül is tud olyan bonyolultnak tűnni, ami már-már gyanús, esetleg túl fárasztó. Másfelől viszont nem szükséges hosszan bizonygatni, hogy befektetéskor a cégérték nagy részét teszi ki az IP, és ami ennél fontosabb, hogy ha komoly gond van vele, az később megakaszthatja a cég működését, vagy keresztülhúzhatja az exitet. Egyik sem tesz különösen jót a befektető megtérülésének.

A cikkben bemutatunk pár kérdéskört, amik gyakran kerülnek elő befektetések előkészítése során, ezért javasolt rájuk felkészülni.

Az értékes szellemi tulajdon azonosítása és védelme

Erre a kérdésre először általában valamilyen műszaki megoldás, technikai újdonság jut az ember eszébe, és ezeket általában azonosítják is a projektgazdák, mint értékes dolgot, amit védeni kell. Ezeknek az esetében lényegében háromféle jogi eszköz áll rendelkezésre a szellemi alkotások védelmére. Ezek az iparjogvédelem, a védett ismeretként (know-how-ként) való kezelés és a szerzői jog. Utóbbi a szoftverek és bizonyos adatbázisok esetében kap szerepet. Előnye, hogy a védelem automatikusan keletkezik a mű megalkotásával, műszaki szempontból viszont kevés védelmet biztosít, mivel a szerzői jog nem terjed ki a szoftver működésének logikájára, funkcionalitására és más műszaki jellemzőjére sem, lényegében csak a forráskód szolgai másolása ellen nyújt védelmet. Ha viszont a megoldás nem kizárólag szoftverből áll, hanem szoftver-hardver rendszerről van szó, arra adott esetben szabadalom is szerezhető. A megfelelő eszköz kiválasztásánál első kérdés, hogy a megoldás természete mit enged meg. Ehhez érdemes szabadalmi ügyvivővel konzultálni.

Ha több lehetőség közül lehet választani, akkor a védelem erőssége nyilvánvaló szempont, de csak akkor döntő szempont, ha az üzleti modellünk a jogi védelemre alapul, például külföldön licensz szerződéssel vagy franchise-zal akarunk terjeszkedni, esetleg a szakmai befektetők csak megfelelően védett technológiába fektetnek be, így a szabadalom az exit előfeltétele. Mérlegelni kell az egyes eszközök idő és költségigényét, például egy szabadalom 5-7 éves megadási ideje, illetve a 20 éves oltalmi ideje nagy eséllyel nem jó választás az 5 év alatt elévülő technológiákhoz.

A projektgazda által azonosított műszaki megoldás legtöbbször valamilyen berendezés, amit lehet oltalmazni szabadalommal vagy használati mintával. A reflektorfényt kapó „találmány” mellett azonban nagy jelentősége lehet a kapcsolódó tudáselemeknek is, például, hogy hogyan gyártjuk a berendezést. Az ilyen kapcsolódó know-how később fontos üzleti biztosítékot jelenthet, hogy egy partner ne tudjon megkerülni minket. A valóság az, hogy a nagyvállalatok hozhatnak olyan döntést, hogy bitorolják a szabadalmunkat (és hoznak is) ha az elért haszon nagyobb, mint az ebből eredő anyagi és presztízsveszteség. A Samsungnak ez például az Apple-lel szemben is egyértelműen megérte az okostelefonok piacáért, aki akkor sem volt egy küszködő startup. Ha az erőfölény rossz végén állunk, a tökéletes jogi védelemnél többet jelent, ha a másik fél nem tudja hogyan kell jó minőségű bitorló terméket csinálni, vagy túl sok időbe telik kifejleszteni. Az ilyen védett ismerettel ezért megfontoltan kell gazdálkodni, amit csak lehet titokban kell tartani a működés során, és kívül tartani az iparjogvédelmi bejelentéseken.

Meglepően gyakran maradnak ki a tervezésből a védjegyek, pedig ez szintén fontos vagyoneleme az innovatív cégeknek is. Minél ismertebb lesz egy megnevezés, annál többet ér és általában annál több befektetésbe került azt felépíteni és bevezetni. Ha ezek után derül ki, hogy a megnevezés bitorolja valaki más védjegyét, előfordulhat, hogy el kell köszönni tőle, és ez fájdalmas búcsú. Egy márka felépítése előtt, tehát még a grafika elkészíttetése, sőt a cég elnevezése előtt szükséges felmérni, hogy a kigondolt elnevezés bitorló lehet-e bármelyik országban, ami üzletileg fontos.

Az oltalmazás ütemezése

A nemzetközi iparjogvédelmi rendszereket nem magánszemélyekre méretezték, hanem cégekre, abból is sokkal inkább a nagyobbakra. Ez a rendszerek szofisztikáltságára is igaz és a használatuk költségeire is. Az előbbit a legtöbb felhasználó idegtépő bürökráciának éli meg, ami ráadásul sokba is kerül. Nehezemre esik nem vitatkozni most ezzel az értékeléssel, de szeretnék a poszt végére érni egyszer. A „sokba kerül” résszel viszont induló vállalkozás szemszögből nehéz vitatkozni ha szabadalomról beszélünk (minden más viszont sokkal kevesebbe kerül). Egyetlen találmány védelmének költsége is elérheti az 50-100 millió forintos költséget, ha 10-20 országban szabadalmaztatunk. Ez viszont 20-22 év alatt jelentkezik, és nem egyenletesen. A szabadalmazás előkészítésére és az elsőbbségi bejelentés megtételére elegendő lehet 1 millió forint. Ettől számítva egy évünk van arra, hogy eldöntsük a felmért piaci igény, a szabadalmi hivatal visszajelzései, a fejlesztési eredmények, stb. fényében, hogy érdemes-e komoly, nemzetközi szintű védelmet kiépíteni. Ha igen, a nemzetközi bejelentés megtételének (PCT rendszerben) 1-1,5 millió forintos költsége az elsőbbségi bejelentéstől számított 1 év múlva jelentkezik. A következő nagy mérföldkő 2,5 évnél van, amikor a PCT bejelentés után meg kell tenni a regionális (például európai bejelentés) és nemzeti bejelentéseket, és ezzel a folyamat sokfelé ágazik. Itt bejelentésenként nagyságrendileg ismét 1 millió forinttal számolhatunk induló költségként, majd évente a megadásig (amiről tegyük fel, hogy 2-3 éven belül megtörténik) szintén országonként fognak jelentkezni a költségeink, de ez már eléggé változó, lehet nulla is, de lehet sokszázezres nagyságrend is. A szabadalmak megadásáig lép fel a költségek jelentősen nagyobb és rosszul tervezhető része. Ezután már csak fenntartási díjat kell majd fizetni, aminek a mértéke az egyes hivatalok honlapjáról is megtudható.

Visszatérve az időzítésre, legkésőbb a nemzeti szakaszok megindítása előtt, tehát az elsőbbségi bejelentéstől számított 2,5 év letelte előtt erősen javasolt a tőke bevonása.

A befektetők megkeresése előtt ugyanakkor javasolt megtenni a bejelentéseket, mivel ez növeli a cég értékelését. Szabadalom esetében tovább csökkenti a technológia oltalmazhatóságával kapcsolatos kockázatot, ha már pozitív hivatali vélemény is van az oltalmazhatóságról. A vélemény kiadását gyorsított eljárásban két hónap alatt meg lehet szerezni a magyar hivataltól, ami után még mindig több mint 2 év van hátra a legnagyobb költségtételig, így ez az időszak optimális lehet a tőkebevonásra.

Önújdonságrontás

Üzletfejlesztési szempontból nem kifizetődő a hosszas titkolózás, ha az ember startupot épít. Össze kell állítani a megfelelő csapatot, be kell vonni a kulcs partnereket és mielőbb validálni kell a technológiai és üzleti elképzeléseket a piacon, ami mind információ megosztással jár. Ez sokszor nem kerülhető el a bejelentés megtétele előtt, de ilyen esetben gondoskodni a kritikus információ titokban maradásáról. Ilyennek számítanak azok a technikai részletek, amikben a mi megoldásunk különbözik a korábbiaktól. Hogy mit tud a technológia az nem feltétlenül ilyen, de a hogyan már valószínűleg az. Kritikus műszaki információval ne büszkélkedjünk az online felületeken, és ha partnernek vagy egy-egy nagy vevőnek el kell mondani, ott használjunk titoktartási szerződést.

Megszakítatlan tulajdonosi lánc

Bármilyen szellemi alkotásról van szó, a megalkotása pillanatában az ahhoz fűződő jogok az alkotót illetik meg. Az pedig a mesterséges intelligencia és az állatvédők minden próbálkozásának dacára, jogilag továbbra is csak természetes személy, tehát ember lehet. Ha a jogok tulajdonosa egy vállalkozás – és a befektetéseknél ez előbb-utóbb általában elvárás -, akkor azok oda mindenképpen csak jogátruházással kerülhettek. Ennek sokszor még sincs írásos nyoma, ami jogi kockázatot jelent. Az alkotó lehet egy külső megbízott (pl grafikus, vagy műszaki szakértő), aki a megbízás teljesítése közben hozta létre a szellemi alkotást. Ebben az esetben a megbízásra vonatkozó szerződésnek kell tartalmaznia a jogok átruházását, illetve ha ezt nem rendezi megnyugtatóan, akkor ezt külön megállapodásban is lehet pótolni. Az alkotó lehet olyan személy is, aki nem kapott ellentételezést a szellemi alkotás létrehozásáért. Ebben az esetben átruházási szerződésre lesz szükség, akkor is, ha az adott személy tulajdonosa annak a cégnek, aki bejelentést tesz. Végül az alkotó lehet alkalmazott is a bejelentést tevő cégnél, amely esetben a jogátszállás alapja lehet a munkaviszony. Ehhez azonban a szellemi alkotás létrehozásának munkaviszonyból folyó kötelezettségnek kell lennie, ráadásul a találmányok esetében formális lépéseknek is meg kell történnie határidőre ahhoz, hogy a cég valóban megszerezze a vagyoni jogokat. Ha pedig mindez megtörténik, a későbbiekben köteles lehet találmányi díjat fizetni az alkalmazottjának. Itt tehát több olyan akna is van, ami alapja lehet későbbi jogvitának, így érdemes elkerülni.

Számos eshetőség képzelhető el arra, hogy hogyan és hány lépésen keresztül jut el a szellemi tulajdon az alkotótól a befektetővel közös céghez, illetve a folyamatban milyen bejelentés és mikor történik. Azon túl, hogy a gyakorlatban ez sajnos ritkán történik úgy, hogy a befektetői átvilágítás mindent rendben találjon, a szellemi tulajdon transzferálásának szinte minden esetben adó és más jogi vonzata is van, ezért az alapos tervezés mindig megtérül.

Freedom to operate

Magyarul „szabadalom- avagy jogtisztasági vizsgálat” alatt hivatkozunk rá, de az angol megfelelő jobban kifejezi a lényeget, ugyanis a piaci működési szabadság felméréséről van szó. Technológia intenzív iparágakban a nagy számú korábbi szabadalom és egyéb oltalom sok műszaki megoldás használatát teszi lehetetlenné, pontosabban jogsértővé. Ha a mi technológiánk is beleesik egy ilyenbe, akkor jobb esetben licenszdíjat kell majd fizetnünk a saját fejlesztésünk használatáért, rosszabb esetben jogsértés nélkül nem is használhatjuk, tehát lényegében nem tudunk majd működni.

Ha egy technológiánál komoly FTO probléma van, nem érdemes invesztálni bele, ezért ezt minél korábban kell tisztázni. Már csak azért is, mert ha van lehetőség a fennálló oltalmak körbefejlesztésére, az kevesebbe fog kerülni korai szakaszban.

IP transzfer

Jellemzően az egyik utolsó kérdések között van a befektetést megelőzően, hogy hogyan kerül a szellemi tulajdon az újonnan alapított cégbe, ahová a befektető hajlandó beszállni. Feltéve persze, hogy abban konszenzus van, hogy tulajdonjogot (pontosabban vagyoni jogokat) vagy hasznosítási jogot kap a közös cég. Bár a hasznosítási jog rugalmasan alakítható, és licensz szerződésben is megadhatóak a szükséges befektető biztosítékok, az esetek többségében a tulajdonjog a befektetői elvárás. Ha a befektető jelentős tőke elvesztését kockáztatja azzal, hogy ránk és az álmunkra fogad, érthető álláspont, ha cserébe az tőlünk is azt várja, hogy az álmot teljes egészében tegyük fel a tétre.

Ez alól kivételt jelenthet ha a technológiának több elkülönült alkalmazásterülete van, és a befektetés ezeknek csak egy részét célozza, csak egy részére elegendő. Ilyenkor fair kompromisszum lehet a jogoknak csak arányos részű átadása.

A transzferre gyakori megoldás az apport, ami a hasznosítási jog esetében is működik, hiszen az is vagyoni értékkel bíró, forgalomképes jog. Az apport mellett lehetséges megoldás még, hogy az előző jogtulajdonos átruházza vagy licenszbe adja a szellemi tulajdont az új cégnek. A két megoldás előnyeit és hátrányait hosszasan lehet elemezni, és esetenként dől el, hogy melyik jár több előnnyel. Amire érdemes odafigyelni, hogy az apporthoz szakszerű szellemi tulajdon értékelésre lesz szükség, mivel az ügyletnek adó- és egyéb jogi vonzata van, az értékelésnek pedig szigorú szakmai követelményeknek kell megfelelnie. A másik esetben szintén fontosak a szakmai szempontok az átruházási vagy a licensz szerződés elkészítésénél, mivel ezen alapszik majd a vállalkozás működése, és jó eséllyel a következő körös befektetések és az exit létrejötte.

Pethő Levente
szellemitulajdon-kezelési tanácsadó, partner

The post A tőkebevonás és a szellemi tulajdon – mire figyeljen minden startup! appeared first on Danubia.

A mesterséges intelligencia (MI) napjainkban egyre jelentősebb helyet tölt be a mindennapi életünkben is, de várhatóan ez a tendencia a jövőben nagyságrendekkel erősödni fog. Digitális asszisztensek, üzleti internetes chatbotok, automatikus tőzsdei kereskedőágensek, forgalomszervezési intelligens rendszerek, önvezető autók, egészségügyi diagnosztikai szakértői rendszerek, adatbányászaton és viselkedésimintázat-felismerésen alapuló reklámtartalom szolgáltatás, a szociális hálózatok nemzetbiztonsági célú viselkedési mintázat felismerő (behaviorális) figyelése, bűnelkövetők intuitív digitális profilírozása; hogy csak néhány jellegzetes alkalmazását említsünk a mesterséges döntéshozás-támogató vagy mesterséges intelligencia alapú rendszereknek.

A terület jelentőségének gazdasági mutatókkal történő illusztrálásához két globális elemző-tanácsadó cég friss, az MI brit gazdaságra gyakorolt hatását elemző tanulmányából idéznénk:

„ A brit GDP 10,3%-al, azaz 232 milliárd fonttal növekszik 2030-ra a mesterséges intelligenciának köszönhetően, mely a legmagasabb üzleti potenciált jelzi a mai gyorsan változó gazdaságban. ” – PricewaterhouseCoopers [1] 

„ A mesterséges intelligencia 2030-ra a világgazdaság 16%-ához járul majd hozzá, míg a brit gazdaságot 22%-al növeli. ” – McKinsey [2]

Ahogy azonban a mesterséges intelligencia vezérelte rendszerek egyre komplexebb feladatokat hajtanak végre, melyhez hasonló tevékenységeket korábban kizárólag emberi hatáskörbe soroltunk volna, számos jogi, illetve biztonsági, gazdasági, társadalmi kérdés merül fel a téma kapcsán.

A továbbiakban áttekintjük a MI-vel kapcsolatos találmányok szabadalmaztatását és ebből fakadóan azok világgazdasági vonatkozásait.

MI-vel kapcsolatos szabadalmi bejelentések alakulása

Európai körkép

Az Európai Szabadalmi Hivatal beszámolója[3] szerint a mesterséges intelligenciával kapcsolatban bejelentett európai szabadalmak száma bár alacsony, hiszen 2016-ban a több mint 5000 autonóm rendszerekhez kapcsolódó bejelentésből mindössze 83 bejelentés állt kapcsolatban a mesterséges intelligenciával, ugyanakkor ezen szabadalmi bejelentések számának átlagos éves növekedése a legmagasabbak közé sorolható más hasonló technológiákkal összehasonlítva.

A negyedik ipari forradalom ágazatait vizsgálva látható, hogy az MI-vel kapcsolatos szabadalmi bejelentések száma abszolút értékben ugyan alacsony, ám tendenciájukat tekintve 2011. óta 43%-os átlagos éves növekedést mutat, mely emelkedési rátát csak a 3D nyomtatás technológiák voltak képesek felülmúlni.

Amerikai körkép

forrás: Kilpatrick Townsend

Amennyiben az európai piacokon is túlra tekintünk, és pillantásunk az amerikai oltalmi aktivitásra vetjük, úgy azt láthatjuk a Kilpatrick Townsend & Stockton által készített tanulmányban [4], hogy az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatalnál MI-vonatkozású szabadalmi bejelentések száma igen tetemes, továbbá 3 terület (szórakoztatóipari, digitális marketing és oktatási célú alkalmazási körök) kivételével tendenciózus növekedést mutat. Mint látható, az alábbi területek a legjelentősebbek: a számítógépes megjelenítés (pl.:virtuális valóság), a természetes nyelvek feldolgozása (pl.: chatbotok és személyi asszisztensek), egészségügy (pl.: intelligens diagnosztikai és konzultatív szakértői rendszerek, távsebészeti megoldások), robotika, autóipar és kognitív biztonságtechnikai területen vett alkalmazások.

forrás: Kilpatrick Townsend

Mindezen rendszerek megvalósításához a leggyakrabban alkalmazott és – legalábbis a területre vonatkozó szabadalmi bejelentések számát tekintve – legdinamikusabban fejlődő technológiai ágazatoknak a mintázat felismerés, a neurális hálózatok és prediktív analitika bizonyul.

forrás: Kilpatrick Townsend

Ezenkívül az is megállapítható a tanulmányból, hogy a MI-tárgyú szabadalmi bejelentések megadási rátája (kb. 50-75%) jóval túlszárnyalja a szabadalmaknál általában megszokott sikermutatót (55,8% [5], az USA Szabadalmi és Védjegyhivatala előtt lefolytatott 1995-2006 között bejelentett összesen 2,15 millió új szabadalmi bejelentés vizsgálata alapján számítva).

Konklúzió

Összességében elmondható, hogy ezen műszaki terület várhatóan a következő évtizedekben jelentős hatással lesz a világgazdaságra. A mesterséges intelligencia alkalmazási területeinek figyelembe vételével érdemes nyomon követnünk a gazdasági és egyéb területeken jelentkező változási ráta mértékét.

Haszonits András
innovációs tanácsadó
építészmérnök, mérnöktanár, a fenntartható fejlődés mérnöke

[1] PricewaterhouseCoopers: The economic impact of artificial intelligence on the UK economy., 2017., Digitálisan elérhető: https://www.pwc.co.uk/economic-services/assets/ai-uk-report-v2.pdf (Megtekintés időpontja: 2020.04.22.)

[2] McKinsey Global Institute: Artificial intelligence in the United Kingdom: Prospects and challenges., 2019., Digitálisan elérhető: https://www.mckinsey.com/~/media/McKinsey/Featured%20Insights/Artificial%20Intelligence/Artificial%20intelligence%20in%20the%20United%20Kingdom%20Prospects%20and%20challenges/Artificial-intelligence-in-the-United-Kingdom-VF2.ashx (Megtekintés időpontja: 2020.04.22.)

[3] European Patent Office, Handelsblatt Research Institute: Patents and the Fourth Industrial Revolution., 2017., Digitálisan elérhető: http://documents.epo.org/projects/babylon/eponet.nsf/0/17FDB5538E87B4B9C12581EF0045762F/$File/fourth_industrial_revolution_2017__en.pdf

[4] https://www.kilpatricktownsend.com/-/media/Feature/Insights/Publication/2019-Patenting-Trends-Study_Artificial-Intelligence.ashx?la=en&hash=19A678567CC84E77AAB5004A7FAD5FC5B3C18BB4

[5] M. Carley, D. Hedge, A. Marco: What is the Probability of Receiving a US. Patent?, Yale J.L. & Tech Volume 17, Issue 1, Articel 5, Pp.: 204-17, 2015., Digitálisan elérhető: https://digitalcommons.law.yale.edu/yjolt/vol17/iss1/5

The post A mesterséges intelligencia gazdasági jelentősége és iparjogvédelmi „lenyomata” appeared first on Danubia.

A 2012-es évet megelőzően az innovációs járulék fizetésére kötelezett vállalkozások a járulék befizetése helyett, jogosultak voltak annak összegét kutatás-fejlesztési tevékenységekre elkölteni saját hatáskörben, vagy akár ilyen tevékenységre külső megbízást adni a járulék terhére. A K+F tevékenységet ösztönző akkori konstrukció ugyanakkor mondhatjuk, hogy nem érte el a célját, mivel a járulék fizetésére kötelezett vállalkozásoknál korábban jellemzően nem folytak kutatási vagy fejlesztési tevékenységek. Mivel kevesen szeretnek pénzt hagyni az asztalon, számos cégnél kezdődtek új tevékenységek vagy kaptak új köntöst régiek, ugyanakkor támpontok híján nehéz volt meghatározni, hogy ezek valóban K+F-nek minősülnek-e vagy sem. Ráadásul az adóhatóság véleménye sajnos igen gyakran különbözött az adózókétól, így szükség volt egy olyan hatóság bevonására, ahol van kompetencia a kérdés megítélésére. Így került képbe az SZTNH, ami addig is valami hasonlót csinált szabadalmi bejelentések esetében. Hogy hasonlót, az igaz, de azért fontos különbségek is vannak a szabadalmi újdonság és feltalálói tevékenység vizsgálatánál, és erről jó, ha a kérelmező is tud.

Az örökség következményei

A K+F minősítési szolgáltatás két fenti örökségéből (adózási előzmények, szabadalmi előzmények) ugyanis egyaránt fontos tényezők következnek.

Az első ilyen, hogy a minősítés projektre kérhető, esetleg projektek egy csoportjára, de egy teljes céget nem lehet „K+F cég”-nek minősíttetni az eljárásban.

Szintén az adózási előzményekből eredeteztethető, hogy múltbeli projekt minősítésére csak az adóhatóság kérheti fel az SZTNH-t, mi, akik nem vagyunk adóhatóság, csak meg nem kezdett projekt minősítését kérelmezhetjük. Ez olyannyira így van, hogy ha a projekt megkezdésének dátuma véletlenül akár csak egy nappal korábbi, mint a kérelem benyújtása, akkor a Hivatal érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a kérelmet, erre tehát nem árt odafigyelni.

A korlátozás mögött sejthető logika érthető, hiszen a minősítés célja, hogy megszüntesse a projektgazda bizonytalanságát, és még a költségek felmerülése előtt biztos lehessen a projekt K+F szerinti besorolásában, így kalkulálhasson az esetleges kedvezményekkel. Ehhez pedig szükséges az előzetesség, de ennek ára is van, mivel jövőbeli projektről nehezebb megítélni, hogy az majd valódi kutatás-fejlesztési tevékenység lesz-e.

És ez az, amiért fontos, hogy a K+F minősítési eljárásnak szükségképpen különböznie kell a szabadalomengedélyezési eljárástól, ahol már kidolgozott találmány vizsgálata történik. Itt ugyanis a projekt eredménye még nem létezik, és pontosan nem is ismerhetőek a tulajdonságai, ezért a szabadalmaztatási kritériumokat nem lehet rajta számon kérni.  Mivel a kettő néha nehezen elválasztható, és mivel a bíráló jó eséllyel a „szabadalmi eljáráshoz szokott” szakértő, érdemes a kérelemben segíteni a bíráló munkáját azzal, hogy ezeket a szempontokat szétválasztjuk a kritikus részeknél.

Ha pedig már ennyi szó esik arról, hogy mi nem K+F minősítés, menjünk bele abba is, hogy a K+F minősítési eljárásnak mik a követelményei.

Mit jelent a kutatás-fejlesztés?

Olyan módszeresen folytatott alkotómunkát, amely a meglévő ismeretanyag bővítését célozza, beleértve az emberről, kultúráról és a társadalomról szerzett ismereteket is, valamint újszerű alkalmazások kidolgozását valamely tudományos vagy műszaki bizonytalanság feloldása érdekében[1]

A Frascati Kézikönyv 2015. évi módosításában – amely a K+F kérelmek elbírálásának részletes módszertani alapja – 5 kulcsfogalom került meghatározásra, ami segít eldönteni, hogy projektünkre illik-e a fenti definíció. Ha egyszerre

– újszerű,

– alkotó tevékenységen alapul,

– tudományos, műszaki bizonytalanságon alapul,

– módszeres tevékenység, és

– mások által felhasználható és/vagy reprodukálható

akkor gondolatban már becézhetjük K+F-nek, és csak egy jól megírt kérelemre lesz szükségünk, hogy erre mindenki mást is rávehessünk, aki számít. Az SZTNH által hozott pozitív döntést ugyanis más hatóságoknak is el kell fogadniuk.

Persze senkit nem fog meglepni, hogy ezt az öt fogalmat az SZTNH módszertani útmutatója és a Frascati kézikönyv is fejezeteken keresztül írja körül. Az említett művek szintén nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a K+F három alkategóriája hogyan különíthető el egymástól.

Kísérleti fejlesztés, alkalmazott kutatás, alapkutatás

Jöjjön ismét pár definíció, amikben most a különbségek hangsúlyosak.

Alapkutatás: olyan felfedező jellegű kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban jelenségek, tapasztalatok és megfigyelések megértéséhez szükséges új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását.

Alkalmazott kutatás: tervezett kutatás vagy célzott vizsgálat, amelynek célja új ismeretek, tudás és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások, technológiák vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű továbbfejlesztésének elősegítéséhez.

Kísérleti fejlesztés: a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása, alkalmazása és felhasználása új, módosított vagy javított termék, eljárás vagy szolgáltatás terveinek létrehozása vagy megtervezése céljából. Kísérleti fejlesztésnek minősülhetnek:

A fentiek közül a vállalkozásokat az alapkutatás érinti a legkevésbé, hiszen annak célja olyan új ismeretek megszerzése, amiknek a gyakorlati, gazdasági hasznosítása még nem belátható.

Bonyolultabb műszaki problémák megoldása ellenben már gyakran igényel alkalmazott kutatási tevékenységet, tehát ezzel sokszor találkozhatunk magyar vállalkozásoknál is. A K+F+I pályázati források pedig jellemzően magasabb intenzitással támogatják ezt, mint a kísérleti fejlesztést, tehát fontos jól felmérni, hogy reális célkitűzés-e a projektünk számára az alkalmazott kutatási minősítés megcélzása. Ami egyezik a két tevékenységben az az, hogy olyan eredmény létrehozásával kell járniuk, amik újak és előrelépést jelentenek a korábban ismert termékekhez vagy szolgáltatásokhoz képest. A döntő különbség pedig, hogy a kísérleti fejlesztés során az új eredmény kifejlesztése megtehető a rendelkezésre álló tudományos eredmények felhasználásával, alkalmazott kutatásnál viszont a műszaki probléma, a bizonytalanság így nem oldható fel, csak új tudományos ismeretek „előállításával”.

Mi számít új terméknek és mi számít új tudományos ismeretnek?

Amit a fenti definíciók új és javított terméknek vagy szolgáltatásnak neveznek, azt a K+F kérelemben a projekt eredménye fejezetben kell ismertetnünk. Ahogy fent írtuk, a kérelem benyújtásakor a projekt eredménye pontosan nem ismert, sőt minél jelentősebb a tudományos és műszaki bizonytalanság (tehát minél magasabb szintű a K+F tevékenység), annál kevesebb tulajdonságát vehetjük biztosra. Mégis kritikus lépés, hogy a projekt várható eredményét megfelelően elhatároljuk a technika állásától, tehát alátámasszuk, hogy az új lesz a jelenleg ismert megoldásokhoz képest. Amennyiben ugyanis ez nem teljesül, a projekt nem minősülhet K+F-nek, függetlenül attól, hogy milyen magas színvonalú kutatómunkát terveztünk. Ez egy olyan előfeltétel, mint a beugró az egyetemi vizsgákon; ha nem teljesítjük, a kérelem többi részével hiába dolgoztunk.

A technika állásától való elhatárolódásról két dolgot kell kiemelni. Az egyik, hogy a projekt eredmény újdonságát világszinten vizsgálják, és nem a piacon elérhető, már megvalósított és forgalmazott termékekhez képest, hanem az ismert műszaki megoldásokhoz képest. Vagyis azok a megoldások is problémát jelenthetnek, amik soha nem léteztek piaci termékként, de valaki korábban már publikálta valamilyen nyelven.

A másik dolog, hogy egy cég joggal és jól teszi, ha az újdonságot a fogyasztói élményben méri, és arra törekszik, hogy a fogyasztói élményben kínáljon újat és jobbat, mint a versenytársak. Az eljárás során azonban nem ezt vizsgálják, ott nem ez számít, hanem a műszaki megoldás újdonsága. Ha valami merőben új fogyasztói élményt nyújt, ráadásul a piacon ettől sikeres is, attól az még nem K+F, ha ezt korábban ismert műszaki megoldásokból rutinszerű mérnöki munkával kombinálták. Ez innováció, de nem kutatás-fejlesztés. Ezzel szemben K+F-nek minősülhet egy olyan műszaki megoldás kidolgozása, ami a fogyasztó számára nem nyújt érzékelhetően mást, mint a korábbi termékek, de a motorháztető alatt jelentősen új műszaki megoldással oldja meg ugyanazt.

Az alkalmazott kutatáshoz szükséges új tudományos ismerettel kapcsolatban nem kell egyből a NASA vagy az MTA kutatóira asszociálnunk (bár a projektbe való bevonásuk kétség kívül előnyös lehet). Új tudományos ismeretnek minősülhetnek olyan műszaki adatok vagy ismeretek is, amit korábban senki nem rögzített, és ugyanakkor nem csak a mi projektünkben használhatóak fel, hanem más műszaki probléma megoldására is hasznosak. Ilyenek lehetnek például egy új fémötvözet vagy kompozit mechanikai tulajdonságainak bemérése (pl. szakítószilárdság) egy újfajta modellezési feladat elvégzéséhez szükséges paraméterek körének meghatározása vagy akár egy újfajta szociológiai kérdőíves kutatás eredményei is.

A K+F minősítési eljárás menete és díja

A kérelmet az SZTNH-hoz kell benyújtani elektronikus úton vagy személyesen, már amennyiben nincs világszintű pandémiás helyzet. A benyújtás megtehető saját névben, vagy képviselőn keresztül, ami jelentős könnyebbséget jelenthet egy cégnek ebben a speciális eljárásban, aminek a szabályait több száz oldal ismerteti.

A használható formanyomtatvány és az eljárás aktuális illetékei az SZTNH honlapján elérhetőek. Az alap eljárás díja a cikk írásakor 83 000 Ft, amiből azt tudhatjuk meg, hogy a projektünk K+F-nek minősül-e. Amennyiben azt is tudni szeretnénk, hogy a projekt hány százalékban minősül alapkutatásnak, alkalmazott kutatásnak illetve kísérleti fejlesztésnek – ami pályázati támogatások esetében szükséges – akkor kérvényeznünk kell az aránymeghatározást is, amelynek további 20 000 Ft-os illetéke van. Adózási kérdésben való felhasználásnál lényeges lehet annak megállapítása is, hogy a projekt milyen mértében kerül megvalósításra a kérelmező saját tevékenységében. Ennek megállapítása további 30 000 Ft illeték fejében történhet.

Az SZTNH 30 napon belül hozza meg határozatát, amely ellen megváltoztatási kérelemmel élhetünk, amennyiben nem értünk vele egyet. Ha a megváltoztatási kérelemben sikerül alátámasztani az álláspontunkat (és ez egyáltalán nem lehetetlen), az SZTNH saját hatáskörben hoz új, immáron nekünk is megfelelő határozatot. Amennyiben nem, az ügyben a Fővárosi Törvényszék fog dönteni.

Mivel a kérelem benyújtása után új érdemi információt vagy módosítást már nem tehetünk, a minősítés megszerzésének legfontosabb része a kérelem kidolgozása, illetve a megfelelő projektterv kialakítása. Amennyiben szakértő segítségét vesszük igénybe, javasolt már a projektterv véglegesítésének szakaszában bevonni, mivel a kívánt minősítés megszerzése nem csak a K+F kérelem megfelelő kidolgozásán múlik, hanem nagy arányban azon, hogy mi a tervezett projekt tartalma, amin tapasztalataink szerint az esetek többségében szükséges is alakítani.

A minősítést nem csak egyetlen projektre lehet kérni, hanem egyszerre akár többre is a projektcsoport minősítési eljárás keretében, ennek kérelmezése azonban szigorú feltételekhez kötött, amelyeket kevés KKV tud teljesíteni.

Gyakorlati tanácsok

Ahogy említettük, a projekt tervezett eredményének a leírása egyfajta beugróként működik. Ami azonban a kérelem döntő részét kitölti majd, az a tervezett tevékenységeknek a leírása, hiszen ne felejtsük el, hogy a minősítés az elvégzett tevékenységekre vonatkozik. Ebből adódóan a kérelmezőnek a tervezett tevékenységgel kapcsolatban az alábbi kérdésekre kell felkészülnie, minden egyes részfeladatra vonatkoztatva:

Célmeghatározás – Mi az elérendő cél? Ez miért nem valósítható meg a most ismert megoldásokkal, azok miben alkalmatlanok?

Bizonytalanságok – Mik a tudományos bizonytalanságok (alap- és alkalmazott kutatásnál), vagy műszaki problémák (kísérleti fejlesztésnél) ami a technika állása és az elérendő cél között áll, és aminek megoldása nem triviális?

Újdonság – Mi az az újdonság a technika állásához képest a részfeladatban, amivel tervezzük leküzdeni a problémát?

Folyamat – Pontosan milyen lépéseket végzünk el egymás után a részfeladat során?

Alkalmazott módszerek – Milyen módszerekkel, hogyan oldjuk fel a bizonytalanságot, és hozzuk létre az újdonságot?

Eredmények alkalmazhatósága – Mire használhatóak fel a részfeladat eredményei a további lépések során, illetve széles körben értelmezve?

Ezek az információk szükségesek ahhoz, hogy a részfeladatról meg lehessen állapítani, hogy az alapkutatás, kísérleti fejlesztés vagy alkalmazott kutatás-e. Utóbbi kategóriával kapcsolatban meglepően gyakran találkozunk azzal a félreértéssel, miszerint ha egy tevékenység nevében benne van a kutatás szó, az alkalmazott kutatásnak minősül.  Alkalmazott kutatás alatt azonban nem kutatást mint keresést értünk, hanem alkotómunkát, új tudományos ismeret létrehozását. Sokszor lehet ilyeneket látni projekt tervben, de az alábbiak NEM számítanak alkalmazott kutatásnak: hazai és nemzetközi technológiák felmérése, a piacon lévő eszközök bemérése, piaci igények felmérése az igényspecifikációhoz, nemzetközi szabályozási környezet, szabványok felmérése, szakirodalomkutatás, piackutatás, stb.

Ezek – a fentiekből következően – nem alkalmazott/ipari kutatási feladatok, sőt önállóan nem is minősülnek K+F feladatnak, hiszen ezek meglévő tudás megszerzésére, szintetizálására, rendszerezésére, stb. irányuló tevékenységek, nem pedig új ismeret létrehozása.

Ha megszereztük, mire használható?

A K+F minősítéseknek két fő felhasználási területe van.

Kutatás-fejlesztési tevékenységek finanszírozására kiírt hazai pályázatok esetében a K+F minősítés igazolja, hogy a pályázatban tervezett tevékenységek támogathatóak az ezeknek járó, sokszor magasabb intenzitási kulcsokkal. Bizonyos kiírásokban feltétel a minősítés előzetes megszerzése, de ha ez nincs nevesítve a kiírásban, a K+F minősítéssel akkor is elkerülhetjük, hogy a pályázati hatóság vitassa a feladatok besorolását, mivel az SZTNH határozatát a kérdésben nem bírálhatja felül.

A felhasználás másik nagy területe továbbra is a kutatás-fejlesztési adó- és járulékkedvezményekre való jogosultság igazolása.

A COVID-19 járvány miatt beveztett gazdaságvédelmi akciótervben feltűnt egy új terület is, amelyben a K+F tevékenység megítélése kritikus kérdés, ez pedig a K+F munkakörben dolgozó alkalmazottak után igényelhető bértámogatás. Amennyiben az érintett alkalmazottak tevékenysége projektesíthető (van meghatározott idő és költségkerete valamint eredménye – a támogatás szabályaiból az első kettő részben következik is), úgy az SZTNH minősítése erre a célra is alkalmazható lehet. Bár a támogatás igénylésekor a K+F minősítés benyújtása nem elvárás, az igénylő viseli annak a felelősségét, hogy az alkalmazottak valóban K+F tevékenységet végeznek. A bértámogatás gyorsított bírálati eljárásában a K+F jelleg érdemben nyilvánvalóan nem vizsgálható, így a támogatás elnyerése nem jelenthet teljes biztosítékot a cégnek arra, hogy egy későbbi adóvizsgálat nem állapíthatja meg a támogatás jogosulatlan felhasználását. Egy kedvező K+F minősítés ellenben igen.

Bármilyen felhasználásról legyen is szó, azt mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy a kedvező minősítés csak akkor érvényes a gyakorlatban, ha a projekt valóban úgy is valósul meg, ahogyan az a kérelemben szerepelt, és amire a minősítést megkaptuk. Mivel a K+F projektek a természetükből adódóan sokszor eltérnek a kezdeti tervektől, ebből a szempontból is fontos, hogy a kérelem megfogalmazása biztosítsa a kellő rugalmasságot.

Amennyiben a K+F minősítéssel kapcsolatban további segítségre van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal!

Pethő Levente
szellemitulajdon-kezelési tanácsadó
partner

[1] 2.5 szakasz, Frascati Kézikönyv 2015

The post Alapvető tudnivalók a K+F minősítés megszerzéséhez appeared first on Danubia.