Modern világunkban az innováció egyre fontosabb, és az új műszaki megoldások hatékony jogvédelmének is fokozott a jelentősége. Ha ehhez hozzávesszük azt a körülményt, hogy a piacok mérete is bővül, és az új megoldásokat nemzetközi szinten is érdemes és szükséges védeni, ajánlatos a szabadalmi bejelentések minőségével és a megfelelő jogvédelem biztosításának lehetőségeivel kiemelten foglalkozni.

A kérdés fontosságát növeli, hogy a külföldi szabadalmak megszerzésének költségei meglehetősen magasak, és igen nagy csalódással járhat, ha a megoldások szabadalmazhatóságának hiányáról csak a külföldi szabadalmaztatási eljárások során szerzünk tudomást, amikor ezekre már komoly pénzt kellett fordítani, és a feltárt problémák elhárítása is – ha egyáltalán lehetséges – felettébb költséges.

A szabadalmi oltalom megszerzésének feltételei világviszonylatban lényegében azonosak: a védendő megoldásnak újnak és feltalálói tevékenységen alapulónak kell lennie, ami egyenértékű azzal, hogy a megoldásnak nem szabad szakember számára, a meglévő ismeretek és tudás alapján nyilvánvalónak lennie.

A szabadalmi eljárásokban közös, hogy valamely országban tett első szabadalmi bejelentésre annak dátumától számított egy éven belül lehet külföldi vagy nemzetközi szabadalmi bejelentést tenni, és a bejelentés szövegét az eredeti elsőbbséges bejelentés napjától számított másfél év elteltével nyilvánosságra hozzák. Az újdonságra és a feltalálói tevékenység meglétére irányuló érdemi vizsgálatot sok országban a közzétételtől számított fél éven belül lehet és kell kérni, amikor már a bejelentés magas díját meg kellett fizetni, és külön ki kellett fizetni a vizsgálat díját is. Ha valamely hivatal úgy találja, hogy a megoldás nem új, vagy nem alapul feltalálói tevékenységen, akkor a bejelentő ezekkel az érvekkel vitába szállhat, és az eredeti műszaki tartalom keretein belül az oltalmi igényét megváltoztathatja. Ez a vita tehát az első bejelentést követő mintegy második-harmadik évben zajlik, és ekkor már nemcsak az említett eljárási költségek, hanem az éves fenntartási költségek is terhelik a bejelentőt, amihez nagymértékben hozzájárulnak az említett érdemi vitával kapcsolatos kiadások.

Az ilyen késői viták és felesleges kiadások megelőzhetők, vagy veszélyük lényegesen csökkenthető, ha az említett költségek felmerülése előtt lehetőség van a bejelentés újdonságának és feltalálói tevékenységen alapulásának időben történő megismerésére.

A szabadalmi törvény (1995. évi XXXIII. tv., rövidítve: Szt.) 69/A §-ában ilyen lehetőséget találunk, amely szerint a Hivatal írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatást végez a bejelentő kérésére egy (csekély) 30 800 forint összegű díj befizetése ellenében. Ezt a bejelentés napjától számított tíz hónapon belül lehet kérni, de célszerű azonnal, tehát a bejelentés napján megtenni. Ugyanennek a szakasznak a 8. bekezdése lehetőséget teremt a kutatási jelentés és vélemény gyorsított elkészítésének a kérésére kétszeres díj befizetése esetén. Ekkor a Hivatal a kutatást és a véleményt a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül elkészíti. Ez a költség eltörpül a hasonló kutatás és vélemény készítésének nemzetközileg kialakult költségeihez képest (azok alig kevesebb, mint egyhuszad része), ugyanakkor nagyon gyors.

Ezzel a lehetőséggel az elmúlt években igen sok bejelentő élt, és a kapott vélemény alapján többé-kevésbé világossá vált számára a releváns technika állása és az a tény, hogy a megoldás a bejelentett formában oltalomképes-e vagy sem. Ha az, akkor nyugodtan vállalhatta a nemzetközi, majd európai szabadalmi bejelentések magas költségeit.

A törvény azt is lehetővé teszi, hogy akik elsősorban a nemzetközi oltalomszerzésben érdekeltek, a bejelentés szövegét angolul nyújtsák be, és az angol szöveg alapján is lehet írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatást kérni kétszeres díj ellenében. Ebben az esetben a Hivatal a jelentést és a véleményt angolul adja, ami egyes külföldi szabadalmaztatási eljárásokban közvetlenül felhasználható.

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ezt a szolgáltatást sokan igénybe veszik, és az említett okok miatt nagyon hasznosnak találják. Ugyanakkor, szintén a tapasztalatok szerint, gyakran előfordul, hogy a vizsgálati jelentésben a feltalálói tevékenységet és esetenként az újdonságot is negatívan ítélik meg, ami a bejelentőket elkeseríti, a külföldi jogszerzéstől és a magyar eljárás folytatásától eltanácsolja, és ezzel (ha a vélemény nem helytálló vagy a problémák orvosolhatók), helyrehozhatatlan kárt is okoz hat, mert egyébként védhető és jó megoldások védelméről a jogosultakat lebeszéli, sőt az is előfordulhat, hogy egy egész kutatási-fejlesztési irányzatot megtorpedózhat.

E cikk megírásához éppen ennek a problémának a felismerése vezetett. Kevesen tudnak arról, hogy ha a bejelentő nem ért egyet a véleményben megfogalmazott kifogásokkal, vagy azok elhárítására az oltalmi igény kis változtatásával lehetőséget lát, akkor a törvény lehetőséget teremt az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatás ismételt megkérésére ugyanazon díjak befizetése mellett, és ebben az ismételt eljárásban a bejelentőnek lehetősége van arra, hogy megfelelő érveket adjon elő a véleményben megfogalmazott kifogásokkal szemben, és/vagy a leírását és az igénypontokat megváltoztassa. Ha egy ilyen válasz és módosítás meggyőzi a Hivatalt a bejelentés oltalmazhatóságáról, akkor a második írásos vélemény már sok esetben kedvező, és a bejelentő időben értesül arról, hogy bejelentése mégis oltalomképes, és érdemes a külföldi oltalomszerzéssel járó költségeket vállalni.

Ezzel a második lehetőséggel az elsőbbség napjától számított nyolcadik hónap végéig lehet élni, és ekkor a Hivatal még az elsőbbségi év lejárta előtt kiadja a második írásos véleményt, tehát a bejelentő – még a nemzetközi bejelentés megtétele és az azzal járó költségek felmerülése előtt – elég nagy valószínűséggel tudni fogja, hogy a bejelentésre végül oltalmat tud-e szerezni vagy sem.

A második ilyen eljárásra azért érdemes figyelmet fordítani, mert a tapasztalatok szerint az érvelés és az igénypontok átdolgozására fordított ráfordítás többszörösen megtérül, és az esetek jelentős részében sikerrel jár, tehát igénybevétele nagyon indokolt. Ennek oka az, hogy a Hivatal által vállalt két hónapos határidő igen rövid ahhoz, hogy a vizsgáló figyelme minden részletre kiterjedjen, illetve egyes ellentartások tükrében a bejelentésben foglalt műszaki tartalomnak nem az eredetileg gondolt részei válnak jelentőssé, azaz a bejelentőnek a jelentésben feltárt körülményekre figyelemmel kellő időben felül kell vizsgálnia az újdonsággal és a feltalálói tevékenységgel kapcsolatban korábban kialakított álláspontját, és új érveket, célokat lehet keresni és találni.

A megfelelő minőségű oltalom jelentőségét az Egységes Hatályú Európai Szabadalmak és Bíróság mint új jogintézmény tavaly júniusi elindulása fokozta, mert a költségek bár magasabbak lettek, a jog területi hatálya nagymértékben megnőtt, és a jogérvényesítés, bár ennek költségei is emelkedtek, rövidebbé és hatékonyabbá vált. A jogerős döntések a résztvevő országok mindegyikében azonnal hatályba lépnek és végrehajthatók. Az ilyen nagyon nagy jelentőségű védelemre szánt kiadások akkor térülnek meg, ha az általuk nyújtott előnyökkel élni lehet, és a szabadalmak által biztosított kizárólagos jogoknak záros határidőn belül érvényt lehet szerezni, és nem kell számolni a korábbi, országonként akár öt-nyolc évig tartó és nagyon költséges nemzeti jogérvényesítésekkel.

A cikk az Innotéka Magazin 2025. áprilisi számában jelent meg.

LANTOS MIHÁLY

ügyvezető-helyettes
európai és magyar szabadalmi ügyvivő partner
okl. villamosmérnök, mérnök-közgazdász

The post Hatékony szabadalmi stratégia innovatív cégeknek appeared first on Danubia.

Védett-e más által a formai kialakításunk?

Az első kérdésre adott válasz elég összetett, és attól függ, hogy a termék saját eredeti fejlesztés-e, mert ebben az esetben kicsi a valószínűsége annak, hogy ugyanazt a kialakítást már más is el- készítette és levédte. Ha a termék csak számunkra új, és például kínai vagy egyéb távoli szolgáltatótól rendeltük meg, fokozottan óvatosnak kell lennünk, mert gyakran előfordul, hogy a távol-keleti gyártók valamely számunkra tetszetős meglévő termék csekély átalakításával vagy lemásolásával készítették árujukat, és ezek importálása esetén az eredeti gyártó mintaoltalmával ütközés keletkezhet, amiből nagyon kellemetlen jogviták származhatnak. Irodánk gyakorlatában az elmúlt néhány évben sok ilyennel találkoztunk, és a védekezés igen nehéz és költséges. Az ilyen gyártók általában nem hajlandók jogtisztasági garanciát vállalni.

Termékek kutatása lehetséges, de meglehetősen bizonytalan, mert egy terméket nagyon sokféleképpen lehet ábrázolni, és a modern kutatási eszközök ellenére a mintaoltalmi adatbázisokból kapott eredmények megbízhatósága kétséges. Ha ismerjük a legnagyobb versenytársaink nevét, akkor talán az ezek nevére végzett kutatás segíthet.

Teljesen saját formai tervezés esetén ugyanakkor felettébb kicsi annak a valószínűsége, hogy ugyanazt a formát más is létrehozta, ilyenre példát a napi gyakorlatban nem is találtunk.

Hogyan védjük a formai kialakítást?

A másik fontos szempont annak a biztosítása, hogy az új formai kialakítást más ne tudja használni, illetve megfelelő eszköz legyen a kezünkben ennek hatékony megakadályozására.

Bár a hazai szabályozás is ad a designoltalomra lehetőséget, aminek hatálya Magyarországra terjed ki, most az Európai Unió területére érvényes formatervezési mintaoltalommal foglalkozunk, mert ez jóval szélesebb földrajzi területen nyújt védelmet minden- nemű jogosulatlan használat ellen. Jogot szerezni úgy a legegyszerűbb, ha a védeni kívánt termék fényképét, rajzát vagy bármilyen ábrázolását mintaoltalomként bejelentjük az Európai Unió Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalánál (rövidítve EUIPO-nál). A védelem annál stabilabb lábakon áll, minél tökéletesebben reprezentáljuk a védeni kívánt tárgy térbeli megjelenését. Itt lehetőség van legfeljebb hét kép benyújtására, ami az oltalom tárgyát egyértelműen meghatározza.

Gyakran előfordul, hogy egy tárgyról készített akármilyen jó kép sem adja vissza, hogy a tárgy hogyan néz ki, ha máshonnan nézzük, vagy egyes formai jellemzői az adott fényképen nem látszanak. Miután a designoltalom esetében nincsenek az oltalom terjedelmét meghatározó igénypontok, az oltalom olyan meg- oldásokra, megjelenésekre terjed ki, amelyek egy figyelmes fel- használóra azonos benyomást keltenek, mint amit az adott min- tával kapcsolatos képek együttesen a mintaoltalmi lajstromban tartalmaznak.

Az 1. kép egy asztali lámpa mintaoltalmi lajstromban szereplő egyetlen képe.

Jóllehet ez a kép nagyon jó minőségű és visszaadja az asztali lámpa alakját, de nem látható, hogy a búrát egyetlen oszlop tartja, vagy itt a két szélén egy-egy ilyen tartó van. Nem látható az sem, ha két oszlop tartja, vajon azok nem egy alul U alakban hajlított tartó két szára, és az U idom alul középen van rögzítve a talp közepéhez. Az sem látható ezen a képen, hogy a fából készített tartórúd alján van egy díszítést szolgáló fekete csík, mert a fekete csík a talp fekete színe (mint háttér) miatt nem látszik. Ezek a felsorolt hiányosságok mind orvosolhatók lennének, ha a bejelentő élt volna azzal a lehetőséggel, hogy a mintát több, különböző irányból készített képpel jelentse be, mert a minta oltalmi körét a képek együttesen határozzák meg.

1. kép

Egy másik kérdés éppen az itt leírtak ellenkezőjét foglalja magába, nevezetesen azt, hogy mi a helyzet akkor, ha egy tárgyat valósághűen ábrázolunk, és a tárgy, például flakon felületén számos felirat, ábra látható, amelyeket a gyártó attól függően változtat, hogy a flakont milyen termékkel tölti meg. Ezek a feliratok elfed- hetik, hogy a flakonnak (vagy egyéb tárgynak) jellegzetes formája van, amire a jogosult az oltalmat alapítani szeretné. A kialakult mintaoltalmi gyakorlat erre is kínál megoldást, és lehetőség van azoknak a felületeknek vagy formai részeknek a mintaoltalomból való „kivételére”, amelyek jelenléte, kialakítása a tárgya oltalmát nem érinti. Az ehhez tartozó szabályok részletes ismertetése meghaladja e cikk kereteit, de az alábbi ábra szemlélteti, hogy a flakon szaggatott vonallal határolt felületei nem tartoznak a mintaoltalomhoz, és oda bármilyen kialakítás elhelyezhető, ami nem érinti a minta oltalmi körét.

A 2. képen látható, hogy a flakonnak nagyon jellegzetes, robusztus teste és hozzá szervesen és ívelten csatlakozó nyakrésze van, a négyzetes hasáb alakú test simán, elegánsan csatlakozik a jellegzetes nyakrészhez. A sík oldalfelületeket körülvevő pontvonal jelzi, hogy a felületen bármilyen felirat kialakítható.

2. kép

A példán látható szürke tónus a figyelmet a formai kialakításra irányítja, és feltételezhető, hogy az oltalom fedi a flakon bármely színű, de azonos kialakítását.

A termék megnevezése designbejelentéseknél is szükséges feltétel, ugyanakkor – ellentétben a védjegyeknél megszokott és ismert árujegyzékekkel – a design esetében az oltalom nem korlátozódik a megnevezett termékekre, mert a megnevezéseknek elsősorban csak statisztikai és a kereshetőséget könnyítő jelentősége van.

Nem célunk a mintaoltalom szabályainak részletes ismertetése, csupán néhány főbb tulajdonságát gondoltuk kiemelni. Ezek közül fontos, hogy a bejelentést követően az oltalmat nagyon hamar, általában egy héten belül lajstromozzák, ami után az EU összes tagországában érvényesíthető kizárólagos joggal rendelkezünk. Ennek kiemelkedő jelentősége van, ha figyelembe vesszük, hogy szabadalmak esetében az átlagos megadási idő 3,5-5 év a bejelentés napját követően, és a lajstromozásig hatékony védekezés- re nincs lehetőség. A szabadalmi oltalom húszéves időtartamával szemben a mintaoltalom öt, egyenként ötéves időtartamra érvényesíthető, ezért a teljes oltalmi idő a bejelentés napjától számított 25 év lehet.

A szabadalmakkal összehasonlítva van egy másik lényeges különbség, nevezetesen a saját piacra vitel, a saját közzététel, illetve a harmadik személyek jogosulatlan nyilvánosságra hozatala nem rontják a designbejelentéstől is elvárt újdonságot, amennyiben ezek nem történtek egy évnél régebben a bejelentés napjához képest. Ha a gyors közzététel miatt valaki féltené egy későbbre tervezett szabadalmi bejelentésének megtételét (azaz attól tart, hogy esetleg saját mintaoltalmi bejelentése rontja le az azonos termékre kért szabadalomnál megkívánt újdonság követelményét), akkor a bejelentéskor lehetőség van a designoltalom közzé- tételének halasztását kérni a bejelentő által megjelölt időszakra. Van az EU-s designeljárásoknak egy további rendkívüli előnye, nevezetesen, hogy egy bejelentésben akár száz mintaoltalom is kérhető, és ezeknek a mintáknak csak annyiban kell összetartozniuk, hogy az áruk osztályozására alakult Locarnói megállapodás szerint az egy csoporton belül a mintáknak azonos osztályhoz kell tartozniuk. A csoportos mintaoltalom jelentősége abban áll, hogy a második és minden további minta díja alacsonyabb az önálló bejelentésnél alkalmazott díjakhoz képest, ugyanakkor minden egyes csoporttag önálló, azaz a többitől független oltalmi körrel rendelkezik.

Elsőbbség igénybevételére hat hónapon belül van csak lehetőség, és a védjegyekhez hasonló módon lehetőség van nemzetközi mintaoltalmi bejelentések megtételére az ún. Hágai megállapodás tagországaiban, amely megállapodáshoz az országok jelentős része már csatlakozott.

Oltalmat nemcsak gyorsan lehet szerezni, hanem érvényesítése is elég gyors és hatékony. A 3. képen látható, EU-mintaoltalommal védett termék játszóterek, szabadtéri pihenők padlózatára alkalmas, mert rugalmas gumiőrleményből préselt és ragasztott anyaga van, amelyen az esetleges eleséskor éppen a felület rugalmassága és puhasága okán a komolyabb sérülések lehetőségét lényegesen lecsökkenti, és a nagyszámú hatszögletes lyukon akár a fű is kinőhet.

3. kép

Ez sikeres termék lett sok országban. Éppen ezért a jogosult egy korábbi külföldi értékesítője meggondolta magát, és már nem az eredeti jogosulttól rendelt, hanem ugyanezt a terméket a Távol-Keleten megrendelte, és saját maga számára importálta, majd ezt a másolt terméket értékesítette. A magyar jogosult ezt természetesen észrevette, és figyelmeztette a külföldi importőrt a jogsértő termékek forgalmazásának abbahagyására.

A figyelmeztetett fél az abbahagyás elől elzárkózott, jelezte, hogy a megoldás egyszerű, és bárki ezt szabadon értékesítheti, és nem ismerte el az oltalmi kör létezését és érvényesíthetőségét. Az importőr segítségül felkért külföldi ügyvédje javasolta, hogy egy, az adott külföldi országban elismert formatervezőtől kérjünk szakvéleményt a termék formai kialakításának újdonságát és eredetiségét illetően, amit meg is kaptunk. Alig indítottuk meg a minta- oltalom-bitorlási pert a külföldi jogsértő ellen, beadva a kapott szakvéleményt, mire a korábban teljesen elzárkózó és magabiztos fél magatartása teljesen megváltozott. Az egyezség megkötését és a per megszüntetését javasolta, maga pedig a bitorló tevékenységgel azonnal felhagyott, és a felmerült perköltségeket megfizette. Ez mutatja, hogy a bírósági út sokszor még a legmakacsabb és látszólag magabiztos bitorlót is képes megtörni, és ha látja a jogosult elszántságát, színt vall, és nem kíván pert veszteni.

Lajstromozás nélküli mintaoltalom

Az eddigiekben azt mutattuk meg, hogy az új termék piacra vitele előtt vagy attól számított egy éven belül milyen oltalmat lehet szerezni, mégpedig tudatos bejelentéssel.

Ugyanakkor az EU-s designjog érdekes szegmense a lajstromozás nélküli oltalom, amely formális mintaoltalmi bejelentés nélkül is egy új, eredeti kialakítású termékre az első, EU-ban történt nyilvánosságra jutása (elsősorban értékesítése) napjától számított három éven belül mégis érvényesíthető designoltalmat biztosít. Rövidebb életciklusú termékek esetében, vagy ha kellő időben a jogosult elmulasztotta a designoltalom megszerzését, ez a jogi eszköz gyors és hatékony oltalmat biztosít számára, és egyes termékek esetében a hároméves oltalom is elegendő lehet a kéretlen másolók visszatartására.

Bár a mintaoltalmi ügyekkel kapcsolatos kérdésekből csupán néhányat tudtunk itt bemutatni, reméljük, érzékelhető, hogy az új termékek sokoldalú védelmi stratégiájának egyik oszlopos tagja és sarokköve a mintaoltalom, azaz a design jogi védelme, aminek a lehetőségeivel érdemes többet foglalkozni, és azokat mélyebben megismerni.

LANTOS MIHÁLY

ügyvezető-helyettes
európai és magyar szabadalmi ügyvivő partner
okl. villamosmérnök, mérnök-közgazdász

The post A designoltalom és annak sajátos jellemzői, előnyei appeared first on Danubia.

The post Szabadalmi ügyvivők „kalandjai” a volt Szovjetunióban appeared first on Danubia.

The post Mennyiiiiii??? appeared first on Danubia.

The post A szolgálati találmányok szabályozásának vitás pontjai appeared first on Danubia.

Mielőtt azonban belevágnánk, hadd jegyezzem meg, hogy az alább leírtak elsősorban az európai, illetve a magyar szabadalmi rendszerre vonatkoznak. Bár más országokban is van az ipari alkalmazhatósághoz hasonló követelmény (pl. az USA-ban utility, azaz hasznosíthatóság), azok nem minden esetben fednek át tökéletesen az európai, illetve magyar meghatározással.

Az ipari alkalmazhatóság definíciója a találmányok szabadalmazhatóságát szabályozó törvény (1995. évi XXXIII. törvény) szerint: „iparilag alkalmazható a találmány, ha az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható”. Ez egy elég tág meghatározás, amibe sok minden belefér. A legtöbb találmány esetében nem is kell külön magyarázni az ipari alkalmazhatóságot, mert magától értetődő a leírásból. (Gondoljunk csak bele: ha a találmány egy vízálló óra, rögtön mindenki tudja, hogy az óragyártók ezt el tudják adni azoknak az úszóknak, akik a vízben is szeretnék tudni az időt.)

Na de akkor, ha ez ilyen egyszerű, mi lehet a gond? Mi az, ami nem állítható elő vagy használható valamilyen iparágban?

Az egyik legjobb példa az örökmozgók esete. Az örökmozgó egy olyan hipotetikus gép, amit ha egyszer beindítunk, örökké mozgásban marad, hatásfoka legalább 100% (vagyis képes akár több energiát termelni, mint amennyit elhasznál). Mai tudásunk szerint ilyet lehetetlen előállítani, mert ellentmond bizonyos alapvető fizikai törvényeknek (egészen pontosan a termodinamika első és/vagy második főtételének). Azt gondolnánk, hogy akkor ilyeneket senki nem is próbál előállítani, nemhogy szabadalmaztatni. Meglepő módon azonban nincs hiány örökmozgós bejelentésekből, annyira, hogy a szabadalmi osztályozási rendszerekben külön kategóriájuk is van „állítólagos örökmozgók” címmel. Egy példa a GB2547299A számú bejelentés, amely két akkumulátort tartalmazó járműről szól. A jármű – a feltaláló szerint – úgy működne, hogy az egyik akkumulátor üzemeli a járművet, míg a másikat tölti motor, majd az első lemerülése után az akkumulátorok szerepet cserélnek, a második működteti a járművet és az első töltődik. Így nem lenne szükség tankolásra. Ez persze elsőre roppant csábítóan hangzik, csakhogy nem lehet megvalósítani. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint hogy a szabadalmi bejelentésben sincs a fenti ötleten kívül más információ, nincs leírva, hogy a találmányt konkrétan hogyan is kellene kivitelezni, továbbá nincsen mérési adatok sem, amelyek alátámasztanák, hogy ez így valóban működik. Egy ilyen hiányos bejelentésre biztosan nem is adnak szabadalmat.

Meg kell jegyezni, hogy a szabadalmi hivatalok azért nincsenek teljesen elzárkózva az örökmozgók szabadalmazásától, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő – még az is lehet, hogy egyszer majd megdőlnek a termodinamika főtételei. Mindenesetre addig, amíg ez be nem következik, egy örökmozgót szabadalmaztatni kívánó feltaláló legyen arra felkészülve, hogy a hivatalt csak egy ténylegesen működő, mindenféle tesztnek alávetett prototípus fogja meggyőzni.

Az ipari alkalmazhatóságot az örökmozgókon kívül bármilyen más, a fizikai törvényszerűségeknek ellentmondó találmány esetében megkérdőjelezi a hivatal. Ha kétség merül fel, kikérdezik a szakértők (Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia) véleményét, hogy szerintük ez a találmány így tényleg működne-e. Továbbá a feltalálónak minden kétséget kizáróan be kell tudni bizonyítani, hogy valóban működik a találmánya.

A tudományos fantasztikus találmányokat hátrahagyva térjünk most vissza a valóság talajára. Ugyanis vannak olyan találmányok, amik ugyan teljesen reálisak a mai tudásunk szerint is, mégis külön ki kell térni náluk az ipari alkalmazhatóságra.

Fentebb már szó volt arról, hogy a legtöbb esetben a találmány leírásából már egyértelmű, hogy majd hogyan lehet használni. Azonban egyes biotechnológiai találmányoknál kötelező külön rámutatni az ipari alkalmazhatóságra – a gén-, illetve fehérjeszekvenciák esetében ugyanis nem magától értetődő, hogy mire is lehet őket alkalmazni.

Gondoljunk csak bele: felfedezünk egy olyan ritka génváltozatot, ami az emberek csak kis százalékában van jelen. De akiknél jelen van, azoknak 8 óra alvás helyett bőven elegendő 4 óra ahhoz, hogy kipihentnek érezzék magukat. Ha sikerül izolálni a génváltozathoz tartozó fehérjét, azt lehetne arra használni, hogy az embereknek kevesebb alvásra legyen szükségük. Itt a találmány kulcseleme az izolált gén- és fehérjeszekvencia lenne. Erre lehetne is szabadalmat igényelni, azonban ha a bejelentésbe kizárólag a szekvenciákat írjuk le (ezeket jó hosszú betűsorokként kell elképzelni), abból senki nem lesz képes ránézésre megmondani, hogy ezt majd mire lehet használni. A szabadalmi hivatal is biztosan kifogásolná, hogy hol az ipari alkalmazhatóság.

De lássunk egy valós példát is. Az EP1566386B1 számú szabadalomban egy Rhor-nak keresztelt fehérjét ismertetnek, ami alkalmas a kopaszodás kezelésére. Ismertetik továbbá a hozzá tartozó gént is, aminek segítségével a kopaszodásra való hajlamot lehet detektálni. A leírásban ugyan nincs külön fejezet „ipari alkalmazhatóság” címmel, de nagyon figyeltek arra, hogy mindenféle lehetséges hasznosítási módot kifejtsenek (pl. a Rhor fehérjét tartalmazó gyógyászati készítményt kopaszodás kezelésére lehet alkalmazni, vagy a gén rekombináns változatával hogyan lehet előállítani a Rhor fehérjét).

A szekvenciák esetében tehát figyelni kell arra, hogy a szabadalmi bejelentésben leírjuk, hogy mire is lehet őket használni. Például az adott fehérjének vagy nukleotidszekvenciának mi a funkciója, vagy az adott gén (rész)szekvenciája milyen funkciójú fehérjét képes előállítani.

Visszakanyarodva az ipari alkalmazhatóság definíciójához, láttuk, hogy ha a találmány az ipar vagy a mezőgazdaság valamely ágában előállítható, illetve használható, akkor már megfelel ennek a követelménynek. Bár ez tényleg sok mindent lefed, az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) Fellebbezési Tanácsának 2005-ös döntése (T 0870/04) értelmében az ipari alkalmazhatóság teljesüléséhez nem elég, hogy az adott találmányt valahogy elő lehet állítani, hanem ahhoz valamilyen jövedelmező alkalmazásnak is társulnia kell. Ez a kérdés megint csak egy biotechnológiai tárgyú találmánnyal kapcsolatban került elő. A döntés kimondja, hogy azokban az esetekben, ahol az emberi szervezetben természetesen előforduló anyagot azonosítanak, illetve ennek az előállítását ismertetik, de az anyagnak nem ismerik a funkcióját vagy a funkciója annyira komplex, hogy még nem értik teljesen, nincs hozzá kapcsolható betegség és semmilyen egyéb gyakorlati alkalmazást nem írnak le; az ipari alkalmazhatóság kritériuma nem teljesül. Az ilyen kutatási eredmények természetesen tudományosan nagyon is érdekesek és értékesek lehetnek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ipar is tudja majd alkalmazni. A döntésben felsorolnak néhány példát arra az esetre, hogy mikor teljesül az ipari alkalmazhatóság biotechnológiai találmányok (főleg a természetben előforduló anyagok) esetében: ha ismertetik az anyag szerkezetét és funkcióját, továbbá olyan eljárást, ami lehetővé teszi az anyag nagy mennyiségben történő előállítását. Ez már egyértelművé teszi, hogy a leírt funkcióhoz kapcsolódó alkalmazásban lehet használni. Vagy például ha az emberi egészség szempontjából létfontosságú funkciót mutató anyagot azonosítunk, ott is rögtön nyilvánvaló, hogy a funkcióhoz kapcsolódó betegségek esetében gyakorlati haszna lehet (ilyen volt például az inzulin és a humán növekedési hormon esete). Szóval biotechnológiai találmányok esetében figyelni kell arra, hogy az adott fehérje, peptid, nukleotidszekvencia stb. funkcióját mindenképpen írjuk le, vagy legalább társítsunk hozzá valamilyen megelőzendő vagy kezelendő állapotot/betegséget.

Összefoglalva, az ipari alkalmazhatóság sok találmány esetében már magából a találmány ismertetéséből adódik. Azonban ha a fizikai törvényszerűségeknek ellentmondó terméket vagy eljárást szeretnénk szabadalmaztatni, igencsak meg fog gyűlni vele a bajunk. A biotechnológiai találmányok pedig különleges helyzetben vannak az ipari alkalmazhatóság szempontjából (is): azoknál külön le kell írni a szabadalmi bejelentésben, hogy iparilag hogyan lehet alkalmazni, és ezen belül nem elég csak annyit ismertetni, hogy hogyan lehet előállítani, hanem azt is ki kell fejteni, hogy mire lehet használni.

A teljesség kedvéért még megjegyezném, hogy ipari alkalmazhatóságon mint a szabadalmazhatóság egyik feltételén kívül további olyan feltételek is vannak, amelyek ezzel gyakran összefüggésben állnak. Ilyenek például a törvény 1. § (2) bekezdése alapján az oltalomból kizárt kategóriák, mint például felfedezések, esztétikai alkotások, szellemi tevékenységre vonatkozó megoldások és az információk megjelenítése. Ugyancsak fontos tudni, hogy a törvény 6. §-ában egyes kiemelt jelentőségű kategóriák, mint például az emberi vagy állati test kezelésére szolgáló gyógyászati vagy sebészeti eljárások kifejezetten ki vannak zárva a szabadalmazható találmányok köréből.

Emellett az ipari alkalmazhatóság kérdésével összefüggésben merül fel a találmány gyakorlati megvalósíthatósága is – a korábbi szabályozásban ez is a szabadalmazhatóság feltételét képezte. Ez ma is feltétel, de most a törvény 60. §-ában kerül megfogalmazásra olyan formában, hogy „a szabadalmi bejelentésben olyan módon és részletességgel kell feltárni a találmányt, hogy azt szakember a leírás és a rajz alapján meg tudja valósítani”.  Ezek a feltételek együttesen nagyon részletesen körülírják, hogy mely találmányokra lehet szabadalmi oltalmat engedélyezni, de a fentiekben ezek közül csak az „ipari alkalmazhatósággal”, a sok feltétel egyikével foglalkoztunk.

HARASZTI HELGA

szabadalmi ügyvivőjelölt

The post Találmányok ipari alkalmazhatósága appeared first on Danubia.

Mivel a szabadalom tulajdonosa – a szabadalmas – kizárólagos hasznosítási joggal rendelkezik a védett terméket vagy eljárást illetően, egyáltalán nem mindegy, hogy pontosan milyen jellemzőket írunk az igénypontokba. (A továbbiakban az egyszerűsítés kedvéért a szabadalom tárgya egy termék lesz, de a lentiek ugyanúgy érvényesek eljárásokra is.) A szabadalmas célja nyilván az, hogy minél szélesebb oltalmi kört kapjon; ugyanakkor a szabadalmi hivatalok csak olyan igénypontokra fognak szabadalmat adni, amik – többek között – megfelelnek az újdonság és a feltalálói tevékenység követelményének (egyszerűsítve: más korábban még nem találta fel ugyanazt, illetve nem lehet a korábbi ismeretek egyszerű kombinálásával létrehozni az adott találmányt).

Az igénypontok megfogalmazása azért is fontos, mert egy konkurens cég csak akkor bitorol, ha az ő termékükben a kérdéses szabadalom igénypontjában szereplő összes jellemző megvalósul. Tehát ha például van egy olyan szabadalommal védett termék, aminél az igénypontok szerint 10 jellemzőnek kell teljesülnie; akkor, ha a versenytárs rájön, hogy a 10-ből csak 9-cel is ugyanolyan jól működik a dolog, máris meg tudja kerülni a szabadalmat, és nyugodtan árusíthatja a termékét.

Egy másik példa, ami jól szemlélteti az igénypontokban megadott jellemzők mennyiségének – vagyis tulajdonképpen az oltalmi kör szélességének – a jelentőségét, a következő. Tételezzük fel, hogy kitalálunk egy új gyógyszert, aminek hatásához szükséges, hogy legyen benne A és B komponens. Sőt, utána rájövünk arra is, hogy ennél még jobb eredményt érünk el, ha az A és B komponens mellett még egy harmadik, C összetevőt is beleteszünk. Gondolhatnánk ekkor, hogy az 1. igénypontba rögtön írjuk bele mind a három komponenst, hiszen az a legszuperebb változat. Igen ám, de ha a konkurencia rájön, hogy a C komponens nélkül is hatékony az orvosság (csak kevésbé jó), akkor rögtön el fognak kezdeni A+B összetételű gyógyszert gyártani, ezzel pedig a piac egy részét elveszítjük. Ebben az esetben tehát az lenne a helyes eljárás, ha az 1. igénypontba (amit főigénypontnak nevezünk) egy olyan gyógyszer kerülne, amiben A és B komponens van, és csak egy aligénypontba írnánk bele, hogy egy további lehetőség, hogy tartalmaz még C komponenst is.

Ebből a fenti példából talán már azt is lehet érzékelni, hogy tulajdonképpen minél kevesebb jellemzőt (pl. összetevőt) adunk meg az igénypontokban, annál szélesebb lesz az oltalmi kör. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne essünk át a ló másik oldalára. Elvégre ahhoz, hogy szabadalmat kapjunk, teljesíteni kell a fent említett újdonság és feltalálói tevékenység kritériumát. Túl kevés jellemzőt tartalmazó igénypontoknál fennáll annak a veszélye, hogy az a megoldás már a technika állásának része lesz, vagyis valaki már korábban feltalálta. (Arról nem is beszélve, hogy az igénypontoknak a találmány összes esszenciális jellemzőjét tartalmaznia kell; csak abból a megfontolásból, hogy tágabb legyen az oltalmi kör, nem hagyhatunk ki lényeges jellemzőket.)

Jöjjön még egy példa a fentiek szemléltetésére. A találmány legyen egy új focicipő, aminek segítségével pontosabban lehet passzolni a labdát. Ebben az esetben a lehető legszélesebb oltalmi kör elméletben az lenne, ha egyszerűen egy sportcipőt igényelnénk, mindenféle egyéb jellemző kikötése nélkül. Ezt azonban a szabadalmi hivatalok biztosan nem engedélyeznék, hiszen már ezerféle sportcipő létezik. Rendben, akkor adjunk meg egy jellemzőt: sportcipő, aminek a talpán stoplik vannak. Látható, hogy az oltalmi kör rögtön szűkült – most már a sima talpú cipőket kizártuk. De ez még mindig nem elég a szabadalomhoz, hiszen a stoplis cipők már ugyanúgy ismertek. Akkor muszáj további jellemzőket belefoglalnunk az igénypontba, tovább szűkítve az oltalmi kört. Például sportcipő, aminek a talpán stoplik vannak és a cipő orrán két irányítózónából álló bevonat van. Ezzel tovább korlátoztuk a szóba jöhető sportcipőket, hiszen most már az orráról is mondtunk valamit. De ez még mindig nem biztos, hogy elég lesz a szabadalomhoz – addig kell a (nélkülözhetetlen) jellemzőket hozzáadni, amíg el nem jutunk egy olyan sportcipőhöz, amit korábban még senki nem írt le. Így például a következő bonyolult igénypontot kaphatjuk:

„1. Sportcipő, különösen labdák továbbítási pontosságának fokozására, amely láb befogadására szolgáló belső teret határoló talprésszel és a talprészhez hozzáerősített felsőrésszel rendelkezik, a felsőrész bújtatónyílással, valamint a sportcipő felhúzását megkönnyítő és a bújtatónyílástól induló hasítékkal van ellátva, a hasíték környezetében egy vagy több összehúzó szerv, valamint az összehúzó szervnek a felsőrészhez történő csatlakoztatására szolgáló kapcsolószervek vannak elhelyezve, és a felsőrész külső felületének legalább egy része bevonattal van ellátva, a bevonat legalább két darab irányítózónából van összeállítva, az irányítózónák külső oldala ütközőszervekkel van ellátva, az ütközőszervek a külső oldalból kiálló és a külső oldal felületi normálisával 1–80°-os hajlásszöget bezáró tengelyű nyúlványok, valamint a nyúlványok által közrefogott fészkek rendezett együtteséből vannak összeállítva, ahol az egyes irányítózónákban elhelyezkedő ütközőszervek nyúlványait a hasíték felől a talprész felé terjedően egymás mellé sorolt hosszanti bordák alkotják, azzal jellemezve, hogy az egyes irányítózónákon (11, 12) belül elhelyezkedő ütközőszervek (21, 22) nyúlványai (21a, 22a) egymással párhuzamos helyzetűek, és az eltérő irányítózónák (11, 12) legalább egy részénél pedig az ütközőszervek (21, 22) nyúlványai (21a, 22a) más-más irányúak.”

[A HU222806B1 számú magyar szabadalom 1. igénypontja; Oroszi László találmánya, ami alapján később (bitorolva) az Adidas előállította a nagy sikerű Predator Mania futballcipőt.]

A fenti igénypont mellékesen azt is jól mutatja, hogy bizony elég sajátos nyelvezete van az igénypontoknak, amit sokszor nem is olyan könnyű első olvasásra megérteni.

Visszatérve az igényponti jellemzők számára: nem feltétlenül kell minden esetben olyan borzasztóan sokat írni, mint az előbbi példában. Attól függ, pontosan mennyire van szükség, hogy mi a találmány és milyen zsúfolt a technika állása (a sportcipők esetében valószínűleg elég zsúfolt a mezőny, ott valószínűleg sok jellemző kellene az igénypontba, míg egy új, gyógyszerként hatásos molekulacsalád izolálásakor elég lehet, ha egyszerűen lerajzoljuk a molekulák általános képletét).

Bizonyos esetekben kevés szóval is le lehet írni egy korszakalkotó találmányt:

„1. Normálisan szilárd polipropilén, amely lényegében ismétlődő polipropilén-egységekből áll, amely jelentős mennyiségben tartalmaz kristályos polipropilént.” [US4379851 számú szabadalom]

Ez az igénypont az eredeti angol nyelven mindössze 15 szóból áll. A találmány pedig nem más, mint az 1951-ben feltalált alap műanyag. A meglepően rövid igénypont a szabadalom ellen indított perekben is megállta a helyét – bármiféle korlátozás nélkül, változatlan formában megmaradt.

Manapság azonban óvatosnak kell lenni a túlságosan rövid igénypontokkal, ugyanis ezeknél elég nagy a valószínűsége, hogy a hivatal visszadobja, mondván, hogy nem teljesíti az újdonság vagy a feltalálói tevékenység követelményét. Így járt például az alábbi kezdeti igénypont is:

„1. Gyógyszer, amely tartalmaz PDE4-inhibitort és EP4-receptor-antagonistát.” [US2013/0237527A1 számú szabadalmi bejelentés]

Itt az elgondolás az volt, hogy egy olyan gyógyszert igényelnek, ami a fenti két komponenst tartalmazza. A hivatal azonban úgy ítélte meg, hogy ez az addigi ismeretek alapján (és egyéb követelmények miatt) túlságosan tág oltalmi kör lenne, és így végül a megadott szabadalomban ez az első igénypont annyi kémiai jellemzővel bővült, hogy most egy egész oldalon keresztül terjeng. (Akit érdekel a végső verzió, itt megnézheti: US8877758B2)

Összefoglalva, a főigénypontba pontosan annyi jellemzőt kell beleírni, ami minimálisan szükséges a találmány megvalósításához, és ezenkívül elkülöníti a találmányt a technika állásától (a korábban már feltalált termékektől/eljárásoktól).

Azonban azt megállapítani, hogy pontosan hány jellemző teljesíti ezt a feltételt, és melyek azok, amelyek esetleg elhagyhatók, sokszor egyáltalán nem könnyű feladat (ráadásul az igénypontok írásánál rengeteg egyéb szempontot is figyelembe kell venni, amire itt nem tértünk ki). Állhatna itt esetleg egy olyan figyelmeztetés is, mint a kaszkadőrök mutatványainál: ezt ne próbáld ki otthon! Érdemes szakember segítségét kérni az igénypontok megfogalmazásánál, mert később sok fejfájástól kímélhetjük meg magunkat, ha már az elejétől kezdve szakértővel dolgozunk. Csak ezek után ne csodálkozzunk, ha a szabadalmi ügyvivőnk is napokig, netán hetekig töpreng az igénypontok megfogalmazásán…

A teljesség és a pontosság érdekében mintegy utóiratként még hozzátenném, hogy a fent leírtak elsősorban a főigénypontra vonatkoznak. A jelen cikkben nem tértünk ki arra, hogy az aligénypontokban mit és hogyan kell megfogalmazni, illetve hogy ezek milyen bonyolult függőségben állhatnak egymással és a főigényponttal. Továbbá azzal sem foglalkoztunk, hogy a szükségesnek ítélt jellemzőket az igényponton belül hogyan kell csoportosítanunk – ugyanis még ennél is szigorú követelményeknek kell megfelelni. Végül, de nem utolsósorban, arról sem esett szó, hogy ha egy szabadalomban egynél több főigénypont van, akkor mire kell figyelnünk. Ezekről ugyanis mind külön tanulmányt lehetne írni, amit a jelen cikk keretei nem tettek lehetővé. De ez a kiegészítés csak még inkább erősíti az előbbi állítást, miszerint igénypontokat írni bizony nem gyerekjáték.

HARASZTI HELGA

szabadalmi ügyvivőjelölt

The post A kevesebb néha több – avagy hány jellemzőt írjunk az igénypontba? appeared first on Danubia.

A cikkben két szálon kerül bemutatásra a Coca-Cola reklámkampányán, illetve HELL ENERGY Magyarország Kft. védjegyein keresztül, hogy márkavédelem és márkaépítés szempontjából milyen jelentősége van a védjegyoltalomnak.

Ölelés és Puszi a Coca-Cola reklámkampányának 

A Coca-Cola 2019-ben indította el ún. „sztori” reklámkampányát, amiben alumíniumdobozos termékeinek felületén 156 különböző szót helyezett el, köztük a „Ölelés és Puszi” (Hugs & Kisses) jelentésű XOXO feliratot is.

A Coca-Cola „XOXO” reklámüzenete azonban túlment a HELL érzékenységi küszöbén, aki úgy vélte, hogy ez összetéveszthető a szintén üdítőket megjelölő – és védjegyoltalom alatt álló – XIXO márkanevével. A HELL a XIXO védjegye alapján védjegybitorlási pert indított, amelynek eredményeként sikerült eltiltania a Coca-Colát attól, hogy üdítőinek csomagolásán a „XOXO” szót használhassa.

A XIXO és XOXO szavak hasonlóságának jogkövetkezményei

A Coca-Cola és HELL jogvitája remekül szemlélteti azt, hogy a márkát oltalmazó védjegy milyen ütőképes jogi eszköz lehet egy vállalkozás kezében.

A HELL fellépésének jogalapját az adta, hogy a HELL védjeggyel rendelkezik a XIXO szóra „soft drink” kategóriájú üdítőitalok vonatkozásában, amely kategóriába a Coca-Cola termékei pontosan beleesnek.

A védjegytörvény pedig kimondja, hogy a védjegyjogosultnak kizárólagos használati joga van a védjegye használatára, amely alapján bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenysége körében a védjegyével oltalmazott termékekkel összefüggésben használ összetéveszthető megjelölést (szaknyelven ezt nevezzük védjegybitorlásnak).

A per során a bíróság a „XIXO” és a „XOXO” megjelölések között szembetűnő hasonlóságot látott, ugyanis azok pusztán egy betűben térnek el egymástól. Ezen felül a bíróság tanulságos megállapításokat tett, amelyek az alábbiakban kerülnek összefoglalásra.

A Coca-Cola sikertelenül védekezett azzal, hogy a HELL nem igazolt egyetlen olyan esetet sem, amikor a vásárló valóban összetévesztette volna a felek termékeit, mert elégséges csupán ennek a reális esélye is. A bíróság megállapította továbbá, hogy a jogsértés tényén nem változtat a XOXO feliratú termékek kampányon belüli csekély aránya sem, mert a bitorlás már egyetlen termék esetében is megvalósulhat.

A jogsértés megállapítása körében azt is kimondta a bíróság, hogy ha a „XOXO” és „Coca-Cola” feliratok egyszerre látszanak, ezért az összetéveszthetőség nyomán reális annak a tévedésnek a lehetősége, hogy az üdítőital a peres felek együttműködésének terméke.

A fentiekre tekintettel – a HELL kérésének megfelelően – a bíróság eltiltotta a Coca-Colát a XOXO felirat további használatától és a HELL ügyvédi munkadíjának megfizetésén felül arra is kötelezte a jogsértő céget, hogy honlapján tegye közzé a jogsértést kimondó ítélet rendelkező részét.

Nem minden márka lehet védjegy!

 A cikk folytatódik a Hello Biznisz oldalán, ide kattintva olvasható:

https://hellobiznisz.hu/hogyan-valasszunk-markanevet-markavedelem-es-markaepites-szempontjabol-milyen-jelentosege-van-a-vedjegyoltalomnak/#védjegyoltalom

The post A márkanév és a védjegyoltalom kapcsolata appeared first on Danubia.

Bár a földrajzi árujelzők oltalma az iparjogvédelmi oltalmi formák között viszonylag szűk területet képvisel, a kulturális és tradicionális jelentősége hatalmas. Ennek köszönhető, hogy európai és nemzetközi szinten egyaránt fontos szerepet kap a földrajzi árujelzők oltalmának szabályozása. Az európai gazdaságban kiemelt jelentőséggel bír a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, ezen belül is a bortermelés. A borok és pezsgők földrajzi árujelzői (pl. Champagne, egri bikavér) a származási ország kultúrájának közismert és rendkívül fontos részei, amelyek a termékek minőségi követelményeinek biztosításán túl jelentős piaci értéket is képviselnek.

A földrajzi árujelzők oltalma a védjegyekhez hasonlóan – ahogy az elnevezés is mutatja – árujelző jellegű. Ez azt jelenti, hogy a piaci forgalomban részt vevő termékek eredetének azonosítását szolgálják. A földrajzi származás azonosításán túl az oltalom lényege, hogy a termékek minőségi jellemzői és a származási területük között fennálló kapcsolatnak igazolhatónak kell lennie. Más iparjogvédelmi oltalmi formákhoz hasonlóan csak jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén, hatósági eljárás eredményeképpen jöhet létre az oltalom. A földrajzi árujelzők oltalma – a védjegyektől eltérő módon – határozatlan időre szól.

A jogosultak felléphetnek abban az esetben, ha valaki az adott megjelölést jogosulatlanul használja. A jogosulatlan használat gyakori esete, ha az adott termék nem a megjelölt földrajzi területről származik, illetve az is, ha a termék nem felel meg a termékleírásban foglalt követelményeknek. A termékleírás biztosítja a földrajzi árujelzővel ellátott termékek megbízhatóan magas minőségét.

A földrajzi árujelzők oltalmának rendszere három elemből épül fel: nemzeti oltalom, európai uniós oltalom, nemzetközi oltalom. Ezek a szabályozási rendszerek egymás mellett működnek, és esetenként kiegészítik, máskor kizárják egymást. A földrajzi árujelzők fogalma egy gyűjtőfogalom, amely a különböző rendszerekben más és más elnevezésű oltalmi fajtákat foglal magában, amelyeknek azonban lényegi elemei megegyeznek egymással.

Az Európai Unióban borok, borászati termékek és ízesített borok kizárólag európai uniós oltalomban részesíthetők. Az európai uniós oltalmi rendszer egységes hatályának köszönhetően az EU egész területén védelmet élveznek a különböző tradicionális, sok esetben történelmi jelentőségű borvidékek termékei. Ennek – sok más tagállamhoz hasonló módon – Magyarország tekintetében is hatalmas kulturális jelentősége van.

Az európai uniós terminológia szerint a földrajzi árujelzők két típusát különböztetjük meg[1]:

• oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM)

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés a nemzeti oltalom logikáját követve szigorúbb feltételekhez kötött oltalmi forma. Az ilyen oltalomban részesített termékeket egy konkrét adott területen kell előállítani, feldolgozni vagy elkészíteni. A borok esetében ez azt jelenti, hogy a szőlőnek a megjelölt földrajzi területről kell származnia. A fent látható címke használata a termékeken élelmiszerek és mezőgazdasági termékek esetében kötelező, míg a borok esetében opcionális.

• oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ)

Az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott termékek esetében olyan termékekről beszélhetünk, amelyek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője a földrajzi eredetüknek tulajdonítható. Ebben az esetben is látható, hogy az európai uniós oltalom tartalmát tekintve a nemzeti oltalomhoz hasonló. Olyan termékek viselhetik ezt a jelzést, amelyeket részben egy adott régióban állítanak elő, dolgoznak fel vagy készítenek el. Borok esetében ez azt jelenti, hogy a felhasznált szőlőfajták legalább 85%-ának a megjelölt földrajzi területről kell származnia.

Földrajzi jelzés nem csak élelmiszerek, mezőgazdasági termékek, valamint borok vonatkozásában szerezhető, hanem szeszes italok és ízesített borok vonatkozásában is. Általában olyan termékek viselhetik ezt a jelzést, amelyeket részben egy meghatározott régióban desztillálnak vagy készítenek el. Az alapanyagoknak azonban nem kell feltétlenül ebből a régióból származniuk. A címke használata az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek esetében szintén kötelező, míg a borok, a szeszes italok és az ízesített borok tekintetében opcionális.

A magyar borvidékek széles palettáját találhatjuk meg mind az oltalom alatt álló eredetmegjelölések (OEM), mind az oltalom alatt álló földrajzi jelzések (OFJ) körében. A gondosan összeállított termékleírások biztosítják, hogy a fogyasztókhoz magas minőségű, megbízható, az adott földrajzi területre jellemző ízeket produkáló termékek jussanak el. Egyes termékleírások esetében bizonyos évjáratokra más előírások vonatkoznak, ezzel is jelezve, hogy a borászat területén (mint a mezőgazdaságban általában) is adaptálódni kell a változó környezethez, szem előtt tartva azt, hogy a termékek minősége változatlan legyen. A földrajzi árujelzők hozzájárulnak a fogyasztói bizalom kialakulásához és a kulturális értékek megőrzéséhez belföldön és az Európai Unió egész területén.

A magyar borászati termékek oltalom alatt álló eredetmegjelölései (OEM)[2]

A magyar borászati termékek oltalom alatt álló földrajzi jelzései (OFJ)[3]

Jogviták

 A borok és pezsgők földrajzi árujelzői tekintetében már számos olyan vitatott jogi helyzet alakult ki, amikor az Európai Unió Bíróságának kellett döntést hozni, akár az EUIPO döntésével szemben benyújtott kereset miatt (Törvényszék), akár az európai uniós jog értelmezésére szolgáló előzetes döntéshozatali eljárás keretében (Bíróság).

A jogviták egyik forrása lehet, hogy a földrajzi árujelzők védjegyekkel történő ütközése áll fenn. A két oltalmi forma jellegét tekintve hasonló, így nem meglepő, hogy bizonyos esetekben ilyen helyzet áll elő. A nemzeti és európai uniós védjegybejelentési eljárásban is feltétlen kizáró okot jelent, ha a bejelentett megjelölés korábbi eredetmegjelölésbe vagy földrajzi jelzésbe ütközik. Szintén feltétlen kizáró ok, ha a bejelentett megjelölés leíró az adott áruk földrajzi származása tekintetében. Akkor sem részesíthető védjegyoltalomban egy megjelölés, ha a megjelölésben megjelenő földrajzi név annyira ellentétes az áruk tényleges származásával, hogy az a fogyasztók megtévesztését eredményezné.

Az európai uniós védjegyrendelet[4] 7. cikk (1) bekezdésének j) pontja alapján nem részesülhet továbbá védjegyoltalomban az olyan bejelentett megjelölés, amely eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmát biztosító uniós jogszabályok vagy nemzeti jog, vagy olyan nemzetközi megállapodás alapján, amelyben az EU vagy az érintett tagállam részes fél, ki van zárva az oltalomból. Ez a rendelkezés alkalmazható akkor is ha a megjelölés teljes egészében a földrajzi árujelzőt tartalmazza, illetve akkor is, ha annak csak egy részét teszi ki (akár ábrásan) a kérdéses földrajzi árujelző. Abban az esetben is kizárt a védjegykénti lajstromozás, ha a megjelölés utánozza, illetve visszaélés szerűén kívánja használni az adott földrajzi árujelzőt, kihasználva annak hírnevét.

A viszonylagos kizáró okok között is szerepel a korábbi földrajzi árujelző, amelyre alapozva felszólalás nyújtható be a védjegybejelentési eljárásban. Mivel a borok és borászati termékek esetében az uniós oltalom kizárólagos, a felszólalás ilyen esetben nem alapozható nemzeti jogra.

 Az Európai Bíróság előtt lefolytatott C-56/16 P. sz. EUIPO kontra Instituto dos Vinhos do Douro e do Porto ügyben a portói borral kapcsolatos kérdések kerültek górcső alá, a Törvényszék ítéletével szembeni fellebbezés eredményeképpen. Ezt az ügyet azért érdemes kiemelni, mert a Bíróság ítéletében[5] érdekes megállapításokat tesz a védjegyek és a borok földrajzi árujelzőinek ütközése területén.

 A „portói bor” Portugália Alto Douro borvidékén szigorú előírások betartása mellett, évszázadok óta készített likőrbor. A portói borra vonatkozó „porto” vagy „port” nem tekinthető fajtanévnek, hanem olyan eredetmegjelölés, amelynek oltalma Portugália erőfeszítéseinek köszönhetően számos nemzetközi megállapodásban megjelenik annak érdekében, hogy a különleges termőterületen kívül előállított borokat ne lehessen jogszerűen portóinak nevezni.

A fellebbezés előzményét jelentő jogvitában az Instituto dos Vinhos do Douro e do Porto IP (a továbbiakban: IVDP) védjegytörlési kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a PORT CHARLOTTE alkoholtartalmú italok tekintetében oltalom alatt álló európai uniós védjegy törlését. Törlési kérelmében a „Porto” és „Port” eredetmegjelölésekre hivatkozott, amelyeket valamennyi tagállamban oltalomban részesít a portugál jog több rendelkezése, valamint az európai uniós jog is. A törlési kérelemre reagálva a jogosult whisky árukra korlátozta az árujegyzékét. Az EUIPO végül elutasította a törlési kérelmet, amit az EUIPO negyedik Fellebbezési Tanácsa is megerősített.

Az IVDP az EUIPO határozata ellen keresetet terjesztett elő az Európai Unió Törvényszéke előtt, amely 2015. november 18-án hozott ítéletet az ügyben. A kereset egyik jogalapja az volt, hogy az IVDP véleménye szerint a Fellebbezési Tanács tévesen vélte úgy, hogy a borokra vonatkozó eredetmegjelölések oltalmát kizárólag az uniós jog szabályozza, és emellett a nemzeti jog nem, valamint a Fellebbezési Tanács elmulasztotta a portugál jog releváns szabályainak alkalmazását, és tévesen állapította meg, hogy sem a vitatott védjegy lajstromozása, sem annak alkalmazása nem minősül a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelölés használatának vagy arra való utalásnak, mivel nem volt szükség annak vizsgálatára, hogy rendelkezik‑e hírnévvel.

A Törvényszék ítéletében helyt adott azon jogalapoknak, amelyek alapvetően azt rótták fel a Fellebbezési Tanácsnak, hogy nem alkalmazta a portugál jognak a „Porto” és a „Port” eredetmegjelölések oltalmára vonatkozó releváns szabályait, a többi jogalapot pedig elutasította. Következésképpen, a Törvényszék hatályon kívül helyezte az EUIPO határozatát. A Törvényszék ítélete végül mindkét fél részéről fellebbezést eredményezett.

A Bíróság 2017. szeptember 14-i ítéletében többször hivatkozott a C‑478/07. sz.[6]   Budějovický Budvar ítéletre. Az említett ítéletben a Bíróság többek között megállapította, hogy a földrajzi árujelző minőségi biztosítékot kínál a fogyasztó számára az azzal ellátott áruk vonatkozásában. E tekintetben emlékeztetett arra, hogy az eredetmegjelölések az iparjogvédelmi jogok részét képezik. Az alkalmazandó szabályozás védi azok jogosultjait a megnevezések olyan harmadik személyek által történő jogosulatlan használatával szemben, akik a megnevezésnek az idők során szerzett hírnevét akarnák kihasználni. Az eredetmegjelölések célja annak biztosítása, hogy a velük ellátott termék valamely meghatározott földrajzi területről származik, és egyedi jellemzőkkel rendelkezik. Jelentős hírnevet szerezhetnek a fogyasztók körében, és a használatukhoz szükséges feltételeket teljesítő termelők számára lényeges eszközt jelentenek a vásárlóközönség vonzására. Az eredetmegjelölések hírneve a fogyasztókban keltett képzet révén működik. Ez a képzet alapvetően a termék egyedi jellemzőitől, illetve általánosabb értelemben a minőségétől függ. Ez utóbbi határozza meg végső soron a termék hírnevét. A fogyasztók felfogásában a termelők hírneve és a termék minősége közötti kapcsolat továbbá attól a meggyőződésüktől függ, hogy az eredetmegjelöléssel értékesített termékek eredetiek‑e.

Az iparjogvédelmi jogok más uniós jogi rendszereivel ellentétben az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések bejegyzési eljárása az érintett tagállam és a Bizottság közötti hatáskörmegosztáson alapul, mivel a Bizottság csak akkor hozhatja meg az elnevezés bejegyzéséről szóló határozatot, ha az érintett tagállam e célból kérelmet terjesztett be elé, és ilyen kérelmet csak akkor lehet benyújtani, ha a tagállam megvizsgálta annak indokoltságát. A nemzeti bejegyzési eljárások tehát az uniós szintű döntéshozatali eljárásba illeszkednek, és annak fontos részét képezik. A bejegyzési eljárást illetően az is erre utal, hogy az uniós jog úgy rendelkezik, hogy a tagállamok a bejegyzés iránti kérelemről szóló határozatnak a Bizottság általi meghozataláig kizárólag ideiglenes jelleggel nemzeti oltalmat adhatnak valamely megnevezésnek. A Törvényszék tehát jogosan mondta ki, hogy az uniós jog alapján oltalmat élvező „Porto” és a „Port” eredetmegjelölések kapcsán e rendelet egységes és kizárólagos oltalmi rendszert ír elő, és ezért a Fellebbezési Tanácsnak nem kellett alkalmaznia a portugál jog releváns szabályait.

A fellebbezés másik jogalapja szerint az érintett eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmat élveznek minden közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú használattal szemben, még a nem összehasonlítható áruk esetében is, amennyiben az visszaél a hírnevükkel. Az IVDP vitatta, hogy a Fellebbezési Tanács jogosan állapította meg, hogy a PORT CHARLOTTE megjelölés nem használta a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelölést, és nem is utalt arra.

A szóban forgó, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel szemben a vitatott védjegy nem kifejezetten egy borra utal, hanem a Charlotte női utónévre, amely közvetlenül társul a „port” alkotóelemhez, amelynek elsődleges jelentése több európai nyelvben, ideértve az angolt is, kikötő. Ezért a PORT CHARLOTTE megjelölést logikai és fogalmi egységként összességében tekintve úgy értelmezi az érintett vásárlóközönség, mint amely egy Charlotte nevű személy nevét viselő kikötőt nevez meg anélkül, hogy közvetlen kapcsolatot állítana fel a „Porto” vagy a „Port” eredetmegjelöléssel vagy a portói borral. Ezen értékelés érvényes az Unió valamennyi olyan átlagfogyasztójára, aki az angol vagy valamely újlatin nyelv legalább minimális ismeretével rendelkezik.

Az olyan oltalom alatt álló megnevezésnek valamely védjegybe történő belefoglalása, mint a „port” eredetmegjelölés, ugyanis nem tekinthető úgy, mint amely visszaél ezen eredetmegjelölés hírnevével, amennyiben e belefoglalás nem vezet ahhoz, hogy a releváns vásárlóközönség képzettársítás útján e védjegyet vagy az általa megjelölt árukat összekapcsolja az érintett eredetmegjelöléssel, vagy azzal a borászati termékkel, amelynek vonatkozásában az oltalmat élvezi.

A fentiek alapján összességében a Bíróság a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, és érdemben döntést hozott annak tárgyában. Érdemi döntésében a keresetet megalapozó valamennyi jogalapot elutasította. Ez azt jelenti, hogy a PORT CHARLOTTE védjegy nem került törlésre, a jogosult továbbra is védjegyként használja whisky árukra.

Ez az ügy jól mutatja, milyen sok szempontot kell figyelembe venni a földrajzi árujelzők és a védjegyek ütközése esetén. A Bíróság ítélete fontos megállapításokat tartalmaz az európai uniós földrajziárujelző-rendszer kizárólagosságával kapcsolatban, valamint arra vonatkozóan, hogy egy megjelölés használata mikor minősülhet utalásnak az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre és földrajzi jelzésekre, ennélfogva milyen esetben zárhatunk ki egy adott megjelölést a védjegyoltalomból.

Ebben a cikkben a földrajzi árujelzők jelentőségét tekintettük át, azok megszerzésének eljárását, illetve az egyes borászatok termékeinek különböző formájú oltalom alá helyezésének lehetőségeit későbbi cikkemben fogom bemutatni.

[1] https://ec.europa.eu/info/food-farming-fisheries/food-safety-and-quality/certification/quality-labels/quality-schemes-explained_hu

[2] https://gi.kormany.hu/foldrajzi-arujelzok

[3] https://gi.kormany.hu/foldrajzi-arujelzok

[4] Az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet

[5] https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=194435&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=4515675

[6] https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=77071&pageIndex=0&doclang=HU&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=4533272

DR. SIMON EMESE RÉKA

alkalmazott ügyvéd

The post A jó bornak nem kell cégér, vagy mégis? – A földrajzi árujelzők jelentősége appeared first on Danubia.

Azt is láthattuk, hogy műszaki vonatkozású fejlesztések eredményei alapvetően hasonlóképp védhetők szabadalommal vagy használatiminta-oltalom segítségével, vagy egyes esetekben tarthatók know-how formájában titokban, ez esetben mások eltiltására nincs lehetőség, sőt magunk is eshetünk mások csapdájába.

Áttekintettük, hogy általános szempontból milyen előnyeik és hátrányaik vannak ezen oltalmi/védelmi lehetőségeknek egymáshoz viszonyítva. Ugyanakkor nem beszéltünk még a védelmi stratégiát ugyancsak érdemben meghatározni, de legalábbis befolyásolni képes iparági jellemzőkről. Erre kerítünk sort most, az oltalmi lehetőségek vizsgálataival foglalkozó cikksorozatunk utolsó részeként.

Alapvetően az iparágra jellemző szempontokat 6 főbb, ám egymással is szoros kölcsönhatásban álló kategóriába sorolhatjuk, melyek a szellemi alkotások védelmi kérdéseit meghatározó módon befolyásolhatják. Ezek sorra vételét követően végül ezen aspektusokra nézünk rá három különböző iparág szempontjából, mégpedig a gyógyszeripar, a járműipar és a telekommunikációs iparágak jellemzőit figyelembe véve.

A vizsgálatunk tárgyát képező fő jellemzők pedig sorra az alábbiak lesznek:

1. Terméktípus: mindhárom iparágban a globális piaci térhódítás, és ennek eredményként a nagyipari, tömeggyártás az előállítás jellemző válfaja. Így ebben a tekintetben a három iparág nem sokban tér el egymástól.
2. Iparág-specifikus találmányi jelleg: Az iparági találmányok szabadalmazhatóságának kérdésében már eltérések tapasztalhatóak az egyes területek között. Míg a gyógyszeriparban a gyógyszervegyületek és az előállításukra irányuló eljárások, továbbá az autóipari fejlesztések többsége (motor és hajtástechnológiai, anyagtudományi, stb. invenciók) szabadalomképes, a telekommunikációs területen a szabadalmi oltalom alkalmazhatósága messze nem ilyen egyértelmű, részben akár a specifikusan az ipar sajátosságaira kifejlesztett egyedi oltalmi forma, a félvezetők topográfiai oltalmának igénybevehetősége, másrészt a jellemzően magasabb számosságú, ám egyenként csak apróbb innovatív lépést tartalmazó technológia-fejlődési karakter gátját jelentheti a szabadalmazhatóságnak. Ezek a terültek eltérnek abban is, hogy a piacra jutó végtermékek alapján magát a megoldást mennyire lehet megismerni. A gépészti megoldások azok, amelyek a leginkább megismerhetők és illetéktelenül lemásolhatók.
3. Piacra jutási idő, és a termék életciklus: A következő két jellemző az iparági termék piacának sajátosságaiból fakad; ezek pedig a piacra jutási idő (azaz hogy milyen hosszú a termékfejlesztési folyamat, melynek végén a termék eléri a piacralépési érettséget vagy a hatósági engedélyezés időszükségletét), valamint a termék életciklusa (azaz hogy milyen gyorsan terjedhet el a termék a piacon, futhatnak fel az értékesítési számok, milyen idő alatt és milyen tetemes piaci részesedést képes elérni, mennyi ideig képes piacon maradni, a peak-sales avagy csúcsközeli értékesítési volument fenntartani). Ezen a téren óriási iparági különbségek tapasztalhatók. A gyógyszergyárak piacra jutási ideje, nem elhanyagolható szempontból, a gyógyszermolekula jelöltek (candidate) iszonyatos számú szimulációs kísérleti majd valós labortesztek, a klinikai vizsgálatok lefolytatásának és végül a hatósági engedélyezés időigényességére való tekintettel akár a fél emberöltőt is meghaladhatják. Ugyanakkor a piacra bevezetett termékek hosszú évtizedeken át őrizhetik kiemelt pozíciójukat. Ezzel szemben a szórakoztatóelektronikai ipar, különösen a félvezetők, nyomtatott áramkörök területeit is figyelembe véve nagyon rövid a termék rendelkezésére álló piaci ablak, ami alatt még elavulása előtt profittermelő képessége fennáll, a gyors avulás miatti jelentős technológiai lecserélődési arány pedig gyors piacra jutási időt eredményez és tesz szükségessé. Az autóiparban a két szélsőség közötti mintegy fél évtizedes piacrajutási idővel és egy további évtizedes piaci jelenléttel számolhatunk.

Miután tudjuk, hogy a szabadalmakat több éves, bonyolultabb esetben évtizedes időtávon mérhető megadási eljárás során lehet elnyerni, melyet még esetenként hasonló hosszúságú jogviták is követnek, így a gyors termékfelfutási jellemzőkkel, termékavulással, és rövid piaci életciklussal jellemzett iparágaknak nem kedveznek a szabadalmi oltalom jellegéből fakadó hosszú átfutási időnek. Gyógyszertermékek esetében ezzel szemben viszont nehezen, vagy egyáltalán nem képzelhető el szabadalmi oltalom nélküli hasznosítási opció, mert a gene­rikus gyógyszergyárak alig várják, hogy mikor léphetnek piacra ugyanezzel a termékkel, mert őket a jelentős fejlesztési és engedélyezési költségek nem terhelik.  Éppen a hosszú engedélyezési időre tekintettel vezették be az oltalmi idő legfeljebb 5 évvel történő meg­hosszab­bításának intézményét (SPC)

Mérnöki visszafejthetőség: A következő döntésbefolyásoló faktor a mérnöki visszafejthetőség kérdése. Amennyiben egy termék, vagy annak előállításának módja a termék tanulmányozásával, a mérnöki visszafejtés módszerével megismerhetővé válik, úgy a titoktartás nem jelent kellő védelmet, így egyedüli opcióként a regisztrált iparjogvédelmi oltalom (műszaki jellegű találmányok oltalmára a szabadalom, használati-minta, topográfiai oltalom) jöhet csak szóba. Ugyanakkor, ha egy piacosított termék megvásárlása és tanulmányozása segítségével nem visszafejthető vagy jelentős költségekkel jár, akkor ideális lehet a know-how-ként való kezelésre. Ez az oka annak, hogy sokszor a termék maga szabadalmi oltalomban részesül, hisz mérnöki visszafejtés révén műszakilag megismerhető, ugyanakkor a termék gyártási eljárása, mely a termék tanulmányozása révén nem válik nyilvánvalóvá, a zárt gyárterületi üzemtechnológia politikája értelmében hatékonyan titokban tartható. Ez a technológia know-how formájában ölt testet, és hosszútávon sikeresen megőrizhető a vállalat számára értékteremtő vagyontárgyként.

A fentieket érvényesíthetjük a három vizsgált iparágra vonatkozóan is. Míg a gyógyszergyárak egyértelműen preferálják a termékszabadalom + előállítási eljárás menetének titokban tartását illetőleg ugyancsak szabadalmi oltalomban való részesítését, az autógyárak csak a meghatározó és várhatóan hosszú élettartamú technológiai-műszaki fejlesztéseiket védik szabadalmi oltalommal, melyek alól az anyagtani kutatások eredményeként előálló gyártási eljárások egyértelmű kivételt képeznek. A szórakoztató elektronikai iparban – többek közt a piaci átfutás és a hasznos élettartam rövidségére tekintettel – az „első piaci résztvevő mindent visz” (First to market entrant” elv az uralkodó), és ezt némely esetben kíséri, kiegészíti a félvezetők topográfiai oltalma.

4. Szabványok vs szabadalmak: A következő szempont együttes azt vizsgálja, hogy egy iparág sok esetben a szabályozására előírt szabványok előírásaitól függ, avagy az infrastrukturális sajátságok a meghatározóak. Értelemszerűen a gyógyszeripar esetében a szabályozási környezet a hatósági engedélyek és nem a szabványok révén meghatározó, míg az autóipar területén épp ellenkezőleg, az alapvető minőségügyi szabványok mellett hihetetlen jelentősége van a technológia sajátosságoknak, a technológiai láncba való tökéletes integrálhatóságnak, illeszkedésnek (hisz a beszállítói megfeleltetési rendszer és belső technológiai szabályozások mind ennek foganatosítását célozzák); ezzel szemben a telekommunikációs, elektronikai iparban ismételten a szabványoknak van kiemelt jelentőségük. Fentieknek két üzenete is van az innovatív piaci szereplők számra:

• • Egyes iparágakban, ahol sok technológiai szereplő van a piacon, ugyanakkor eszközeiknek teljes kompatibilitás-fokkal kell rendelkezniük az egymáshoz illeszthetőség és egymás közti kommunikációs képesség biztosíthatósága érdekében, a kompatibilitási kritériumokat szabványok segítségével biztosítják. A szabványokon alapuló iparágak cégei arra törekszenek, hogy szabadalmi oltalom alatt álló technológiáik mainstreamekké, azaz műszakilag megkerülhetetlenné váljanak és bekerüljenek mielőbb akár a szabványokba is, így elkerülhetetlenné téve a versenytársaknak az oltalom hasznosítását, azaz a licencdíjfizetést.
  • Az engedélyezéshez, szabályozáshoz kötött iparágak termékbevezetési ideje olyan lassú, hogy az oltalom biztosította üzleti hasznosításra vonatkozó monopoljog nélkül – ráadásul lehetőség szerint kitolt idejű oltalom nélkül, melyet a gyógyszeriparban SPC-nek neveznek – egyszerűen nem térülhet meg a K+F-be fektetett invesztíció.

5. Üzleti modell: És végül az utolsó, cikkünkben érintett karakter az üzleti modell jellemzője, mely ugyancsak kardinális módon befolyásolja a szellemi tulajdon kezelésének és az oltalmazás módjának mikéntjét.

A gyógyszeripar jelentős része a piaci elsőség által elérhető dominanciáról szól (originális szerek). A piac törvényei azt követelik meg, hogy úttörőként, elsőkként jelenjünk meg az innovatív gyógyszertermékkel, feleljünk meg a szigorú minőségügyi szabványoknak (magas minőségi belépési küszöb) és szabadalmak segítségével mélyítsük el piaci dominanciánkat.

Az autóiparban némileg másfelől fúj a szél, hisz itt a technológia befektetések versenye a domináns, mely azt eredményezi, hogy a befektetőt arra kell rávenni, hogy az adott kitűzött infrastruktúrába fektettesse, hisz „innovation commit the costs” alapon egy bizonyos kritikus tömeget elérve a befektetők már „futva a pénzük után” egy adott területet fognak további befektetési lépéseikben is támogatni. (Ne a hidrogén hajtásba, hanem az e-mobilitásba fektess!). A piaci dominanciát ebben a közegben a technológia versenytársakkal való megosztása, elterjesztése révén érjük el (disszemináció), azáltal, hogy iparági etalonná tesszük azt, miáltal egyben a helyettesítő technológiákat (competing technologies) is kiiktatjuk.

Az elektronikai/telekommunikációs ipar ismét egy kicsit eltérő piaci modellt követ, bár jellegében sokban emlékeztet az autóiparnál látottakra. Itt az apróbb volumenű innovációs eredmények gyors elterjesztése, disszeminációja adja a kezdő lökést, mely feltételezi egyben a szabványoknak való megfelelést is. Célunk a továbbiakban az, hogy a szabályozási rendszerek, a szabványok a mi általunk követett innovációs irányzatot jelöljék megkerülhetetlen, egyeduralkodó alap- avagy mainstream technológiai irányzatnak, és szabványaikban erre vonatkozóan rögzítsenek előírásokat. A szabványok bekerüléshez a megfelelő szabványügyi testületek számára szükséges és hasznos információk fokozott hozzáférésének biztosítása ugyancsak alapkövetelmény. A technológiai szabványokba ágyazódása révén tovább erősödik a technológiai befektetői elköteleződés és a technológia bizalmi, támogatottsági szintje. Végül pedig a saját technológia olyan szintű szabályozási elismertetése a cél, hogy kvázi iparági szabványok szintjére emeljék őket a szabványügyi testületek. Ezáltal a technológiánk egyenesen megkerülhetetlenné válik a versenytársak számára, és hasznosítási engedélyek (licencszerződések) révén gazdaságilag is learathatjuk a piacot.

A fentiekben leírtakat az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze, és megállapíthatjuk, hogy míg a gyógyszeripari innovációs modell határozottan igényli az exkluzivitást biztosító oltalmi védettséget, addig az elektronikai, telekommunikációs és média területei ellene dolgoznak az iparjogvédelmi oltalomszerzési stratégiának. Az autóipar valahol középúton helyezkedik el a másik két iparág között, mert bár jelentős iparjogvédelmi aktivitás tapasztalható, ám annak aránya meg sem közelíti a gyógyszeriparra jellemző mértéket.

Reméljük, cikksorozatunk végére Olvasóink is megszerezték az „alapvető vízi jártasságit” az innovatív termékek üzleti hasznosításával összefüggő oltalmi stratégiai „zubogók” tekintetében, és egy a gyakorlati életben is használható, a rendelkezésre álló védelmi eszközök „átlátását” megkönnyítő „hajózási térképet”, melynek segítségével magabiztosabban tudnak eligazodni az innováció menedzsmentjének szellemi alkotások védelmét érintő területein. Bízunk benne, hogy mindezeket saját kreativitásuk kibontakoztatásának üzleti megtérülésének céljából is alkalmazni tudják majd. Ám bármikor, bármilyen kérdés, bizonytalanság merülne is fel, a Danubia cégcsoport felkészült szaktanácsadói és szakemberei mindig az Önök rendelkezésre állnak.

HASZONITS ANDRÁS

innovációs tanácsadó

The post Kell-e védeni egy szellemi alkotást, és ha igen, hogyan? appeared first on Danubia.