Az Egységes Szabadalmi Bíróság (ESZB) már évek óta működhetne, tagjai között Magyarországgal, ha nem akasztja meg a fejlett ipari országok számára ígéretes készülődést 2016-ban először a Brexit szavazás eredménye, és következményei, majd 2017-ben a bíróságról szóló egyezményt jóváhagyó törvénnyel szemben a Német Szövetségi Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányossági panasz, illetve hazánkban ugyanebben az évben, a Kormány által a magyar Alkotmánybíróságtól kért alkotmányossági vizsgálat.
A magyar helyzet
A legelső részeredmény éppen magyar vonatkozásban született meg, 2018 nyarán került nyilvánosságra az AB vonatkozó döntése, amelynek nyomán egyértelművé vált: az Egységes Szabadalmi Bíróságról Szóló Megállapodás hazai ratifikációja, amely feltétele az EU legnagyobb részét lefedő Egységes Hatályú Európai Szabadalom bevezetésének is, összeférhetetlen a hatályos Alaptörvénnyel, mivel – leegyszerűsítve – sérti Magyarország szuverenitását, hogy megfelelő alkotmányos felhatalmazás nélkül magyar bírói fórumokra tartozó polgári ügycsoportokat vonna ki a magyar igazságszolgáltatás rendszeréből. A megfeleléshez az Alaptörvény módosítása lenne szükséges, erre azonban mindeddig nem került sor. Magyarország tehát a 2018-as alkotmánybírósági döntés nyomán jelenleg mindenképpen kimarad az egységes hatályú európai szabadalmi rendszerből. Ez azt jelenti – mindaddig ameddig nincs vonatkozó Alaptörvény-módosítás –, hogy Magyarországra nem fognak kiterjedni az egységes hatályú EU-s szabadalmak, a magyar piacot csak nemzeti, illetve európai szabadalmakkal lehet védeni (ideértve a nemzetközi, PCT úton tett bejelentéseket is), és ezek megsemmisítésével kapcsolatosan továbbra is a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és a magyar bíróságok járnak el, bitorlásukkal kapcsolatosan pedig a magyar bíróságok.
A Brexit
Valójában azonban a rendszer egészét, az ESZB Megállapodás 2011-es aláírása ellenére bizonytalanság övezi, különösen 2016, illetve 2017 óta. Az innovációban és szabadalmi jogérvényesítésben érdekelt szereplők pedig feszülten várták mind az angol álláspont kialakulását, mind a német alkotmánybíróság döntését. Előbbi azért volt kérdéses, mert miközben az Egyesült Királyság a Brexit ellenére ratifikálta az ESZB egyezményt, ellentmondásos nyilatkozatok láttak napvilágot arról, hogy vajon vállalja-e Anglia a kilépés fényében egy olyan szervezetben való részvételt, amelynek részére számos érdemi kérdésben a végső jogértelmezést az az Európai Unió Bírósága adja, amelynek, mint az egyik legfőbb EU-s testületnek, fennhatósága alól a Brexit döntés értelmében az Egyesült Királyság éppen kivonni kívánja magát. A várakozásnak a brit Miniszterelnöki Hivatal 2020. február 27-i bejelentése vetett véget, amely egyértelműen kimondta: az Egyesült Királyság – az aláírás és a ratifikáció ellenére – nem fog részt venni az Egységes Szabadalmi Bíróságban. Ennek alapján, ha el is indul a bíróság tevékenysége, az Egyesült Királyság kívülálló marad, hasonlóan Magyarországhoz, vagy például Svájchoz (amely nem tagja az EU-nak, így az ESZB-nek sem), továbbá a tervezett rendszertől eleve elzárkózó Lengyelországhoz és Spanyolországhoz.
Természetesen azonban az Egyesült Királyság és az angol bírók kivonulása sokkal nagyobb érvágás az ESZB egészére nézve, mint a hazánkhoz hasonló kisebb országok távolmaradása. Már a brit bejelentés nyomán megoszlott az európai szabadalmi jogi képviselői szakma és az érdekelt legnagyobb ipari cégek véleménye is abban a tekintetben, hogy az Egyesült Királyság nélkül képes lesz-e az ESZB megvalósítani azt a célt, amelyre szánták, és amelyet évtizedeken át vágytak: ténylegesen harmonizált, egységes európai szabadalmi bíráskodást, egyetlen bírósággal az EU összes tagállamára vonatkozóan.
A német jogi helyzet
Nem volt azonban sok idő a fentieken gondolkodni, mert az eseményeket felgyorsítva, 2020. március 20-án napvilágot látott a Német Szövetségi Alkotmánybíróság régen várt döntése is. A testület megsemmisítette az ESZB-t létrehozó megállapodás jóváhagyásáról szóló német törvényt, mivel elfogadásakor nem volt meg a parlamentben az összes képviselő száma szerinti kétharmados többség (a törvényt éjszaka fogadták el, nagyon kevés jelenlévő képviselővel), márpedig a német Alaptörvény ezt írja elő olyan esetekre, amikor szuverén jogok, így bíráskodási funkciók átruházása történik az Európai Unióra. Erre tekintettel a bíróság a német Alaptörvénnyel ellentétesnek találta az elfogadott törvényt. Az eredetileg benyújtott alkotmányjogi panasz azonban ennél több fronton támadta az Egységes Szabadalmi Bírósági rendszert és ezekről a támadásokról nem szól a döntés, mivel ezekben nem volt szükséges dönteni a szavazati arány miatti semmisség nyomán. Így nem született döntés abban a tekintetben, hogy az ESZB bíráinak jogállása összeegyeztethető-e a bírák jogállására vonatkozó német alkotmányos követelményekkel és más, az indítványban felvetett alkotmányossági kérdésekben sem.
Bár a döntés fényében látszólag „csak” a parlamenti jelenléten kell javítani a törvény megszavazásakor, a helyzet ennél a brit döntés következményeként valójában összetettebb. A brit kilépés kapcsán ugyanis számos kérdést újra kell tárgyalni az ESZB tekintetében, többek között, hogy hova kerüljön a bíróság Londonba tervezett divíziójának székhelye. Egyes vélemények szerint az lenne a célszerű, ha a német parlament már az új szövegezésű ESZB megállapodást ratifikálná. Emiatt a legtöbben a német döntéstől függetlenül arra számítanak, hogy az ESZB csak jelentős késéssel tud majd elindulni, ha egyáltalán, hiszen számos kérdésben újra meg kell állapodniuk a tagállamoknak. Ráadásul a jelen helyzetben, amikor az európai kormányok érthető módon a koronavírus terjedésének megfékezését és a járvány gazdasági és szociális következményeit helyezik fókuszba, a szabadalmi jogérvényesítés kérdése feltehetően nem áll a politikai prioritáslista élén. Ennek ellentmondani látszik, hogy a német igazságügyi-miniszter már hat nappal az alkotmánybírósági döntés után arról nyilatkozott, hogy elkötelezettek a projekt mellett és még a jelenlegi törvénykezési időszakban szándékukban áll az alkotmányjogi hibát – azaz a nem megfelelő szavazati arányt – orvosolni.
Mi a hatása mindennek?
Az egységes szabadalmi bírósági rendszert tehát ezzel együtt számos – jelenleg jobbára politikai – bizonytalanság övezi, és bár a magyar vállalkozásoknak továbbra is érdemes szem előtt tartani a rendszer esetleges elindulását hosszútávú iparjogvédelmi stratégiájuk tervezésekor, például meglévő vagy tervezett európai licenc szerződésekkel kapcsolatban, minden jel szerint közeljövőbeli lépéseiket ez még közvetlenül nem kell, hogy érintse. A nemzetközi licencpolitika és jogérvényesítési stratégia tervezésekor tehát, tekintettel a rendkívül bonyolult jogi helyzetre és a közeljövővel kapcsolatos különböző várakozásokra, továbbra is érdemes iparjogvédelemben jártas szakemberek tanácsát kérni, akár jogtulajdonosként, akár licencvevőként vagy versenytársként.
Dr. Szakács Eszter
partner, ügyvéd, Danubia Legal
